A keresztség menyegzős ruha: jaj, annak, aki a menyegzős ruháját bepiszkítja vagy elhagyja. – Saját keresztelkedésükre is emlékezhettek a hívők január 6-án, Jézus Krisztus keresztelkedésének ünnepén.
Jézus Krisztus megkeresztelkedésének ünnepén a hívek Szent Máté Evangéliumának tanítását hallgathatták: „Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik«.” Mt3,16-17
Krisztus földi életének e kiemelkedő eseményéhez kapcsolódó gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök prédikációjában. Abból a szerzetesi hagyományból indult ki, hogy Nagy Szent Bazil emléknapján, január elsején a szerzetesek megerősítik fogadalmukat.
Éppoly jeles alkalom ez, mint a laikusok életében a születésnap, a házassági évforduló vagy egy jubileum, „de megkeresztelkedésünkről nem emlékezünk meg, pedig Jézus Krisztus azért jött el, és keresztelkedett meg, hogy a vizeket megtisztítván lemossa a mi bűneinket, és ezáltal beléphessünk az örök életbe” – hangzottak a püspök szavai. Vízkereszt napja alkalmat ad arra, hogy saját megkeresztelkedésünkről, s annak jelentőségéről elmélkedjünk, hiszen „a keresztség által lettünk Isten gyermekévé”.
A keresztelkedés céljára és értelmére Krisztus Nikodémusnak mondott szavaival világított rá: »Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Jn3,5« Jézus kifejti: azért jött, hogy megváltsa az emberiséget, teljesítse az atya akaratát; megkeresztelkedése után ő maga is kiment a Jordánra, hogy Keresztelő Szent Jánossal együtt kereszteljen – ha nem keresztelkedsz meg, nem jutsz be az Isten országába.
A királyi menyegzőről szóló példabeszédet idézte, melyben az egyik vendégen nem volt menyegzős ruha, s így a szolgák kivetették őt onnan. A szentatyák tanítása nyomán ez a menyegzős ruha maga a keresztség – magyarázta a főpásztor. Jaj, annak, aki a menyegzős ruháját bepiszkítja vagy elhagyja, mert ahogy Jézus megfogalmazza, azt kidobják a külső sötétségre, »ott sírás és fogcsikorgatás lesz«.
Aranyszájú Szent János is – utalva az iménti példabeszédre – figyelmezteti a hívőket, hogy vegyék komolyan keresztségüket, nehogy úgy járjanak, mint a király vendége. „Ma arról emlékezünk meg, milyen nagy dolog megkeresztelkedésünk, s ebben megerősödve tudatosíthatjuk, hogy Isten előtti kötelességünk jó keresztényként élni, hogy majdan számot tudjunk adni.” Végezetül Aranyszájút idézte: »leszállt az angyalok fejedelme a Jordán hullámaiba, megszentelte a vizek természetét és meggyógyította az egész mindenséget«.
A Szent Liturgia végén vizet szentelt Ábel püspök atya. A Szentlélek megszentelő erejét hívva rálehelt a vízre, és Krisztus vízbe bocsátkozásának jelképeként a trikériont (a Szentháromságot jelképező háromágú gyertyatartó – szerk.), az áldásra tartott kezét, valamint a keresztet is vízbe mártotta.
A szentelményből merítve a hívek közé ment és meghintett minden jelenlévőt szenteltvízzel, melyből bárki üvegekben magával is vihetett egy keveset otthonába. A liturgia miroválással és antidór-osztással zárult.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |