Gratulationes variae – így köszöntötték a harmincéves KÉSZ-t a tavalyi jubileum alkalmából

„A párbeszéd sokkal több, mint egy igazság közlése: a beszélgetés kedvéért, egy konkrét jó érdekében zajlik, melyet azok közölnek egymással, akik a szavak által szeretik egymást” – fogalmaz Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdításában.

Párbeszéddel a jót keresni: ezt választotta küldetéséül immáron harminc esztendeje a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. Az alapítók szándéka világos volt: létrehozni olyan fórumokat, ahol egyszerre mutatható meg az értelmiségi felelősség és a keresztény életszemlélet. A kettő együtt, egymásba oltva. Ahol a beszélgetőtársak ugyanazt a nyelvet beszélik, a szeretet és a tudás nyelvét. Ahol a szakmai párbeszéd „egy konkrét jó”, a közjó érdekében zajlik.

1989 a magyarok számára kegyelmi esztendőnek bizonyult. A szabadság visszaszerzésének esélye újra természetessé tett sok mindent, amit a diktatúra gátolt, elfedett vagy elfojtott. Véget ért a fájó bénultság, amely hol mesterséges apátiában, hol kényszerű tehetetlenségben tartott megannyi önszerveződő erőt. Véget ért a csöndes beletörődés, az illegalitás és a bizonytalanság kora. Harminc esztendeje újjá lehetett építeni azokat a közösségeket és civil szervezeteket, amelyek nyilvános működését ellehetetlenítette, vagy szigorúan tiltotta a rendszer. Új egyesületek, szövetségek születtek, amelyek végre szabadon és nyíltan fejezték ki a hasonló gondolkodásúak, a közös célokat kitűzők tenni akarását, közösségalkotási vágyát.

Így jött létre Csanád Béla vezetésével a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége is. Az elmúlt esztendők munkája, a ma is működő KÉSZ-csoportok országos hálózata, a számos rendezvény, esemény és tartalmas kiadvány annak bizonyítéka, hogy szükség és igény is volt erre az ökumenikus szellemiségű szerveződésre, amely idén a magyar szabadsággal együtt ünnepli 30. születésnapját.

Babits Mihály szerint a szellem, a műveltség megadja az embernek „az igazsággal való nyílt szembenézés megszokását”, s vele együtt „a maga helyzetének s feladatainak megértését e világban”. A jeles évforduló alkalmából kívánom a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tagságának, hogy eddigi tevékenységéhez hűen továbbra is feladatának érezze az igazságkeresést, a párbeszédet és a közjó szolgálatát.

Áder János
köztársasági elnök

*

Vivat, crescat, floreat!

Utólag megítélve, prófétai tett volt Csanád Béla professzor úr és társai részéről az az elhatározás, hogy a politikai változás idején életre hívták a Keresztény Értelmiségiek Szövetségét. A politikai, társadalmi és vallási változások közepette egy olyan szervezet kívánt lenni, amely a világban élő keresztények számára biztos útmutatást akart adni a változások irányáról, az elérendő erkölcsi célról, és közös cselekvésre hívta őket. Zsinati gondolkodásra vallott a cél. Még akkor is, ha utólag tényszerűen meg kell állapítani, a szervezet még most sem tudta az élet minden területén dolgozó keresztényeket úgy megszólítani, hogy a társadalmat irányító, meghatározó közösséggé kovácsolja őket. Ez elsősorban nem a szervezet gyengeségére mutat, hanem a keresztény értelmiségiek hosszú évtizedeken át tartó kényszerű háttérbe szorításának egyik következménye. Sokan mind a mai napig sem ismerték fel a közös cselekvés szükségességét. Szent II. János Pál pápa – aki saját tapasztalatai alapján jól ismerte a mi közép-európai helyzetünket – jelentette ki első magyarországi látogatása alkalmával: Szomorúan és fájdalommal kellett látnunk Közép- és Kelet-Európában kiváló személyiségek háttérbe szorítását, akiket kizártak a társadalmi és kulturális életből, mivel szilárdan ragaszkodtak a hit értékeihez (II. János Pál pápa a tudomány és a művészetek képviselőihez, 1991. augusztus 17-én).

Nagyon nehéz időszakot tudhattunk magunk mögött harminc évvel ezelőtt, és mind a mai napig nem sikerült olyan eszmei szabadságot teremteni össztársadalmi szinten, hogy a keresztény értelmiségiek negatív előítélet és megkülönböztetés nélkül mondhatnák el véleményüket a társadalom kulturális és erkölcsi helyzetéről. Egy olyan elutasító megítélés lengi körül mindazt, ami keresztény, hogy szinte a létezés jogát is elvitatják tőle. Egyesek számára a keresztény szinte szitokszóvá lett. A krisztusi értékrend képviselőit pedig igyekeznek megfosztani még az értelmiségi jelzőtől is. Mind a korábbi ateista, mind a jelen liberális szemléletmód táplálja ezt a gondolkodást. Így nem alaptalanul írta Szent II. János Pál pápa egy másik alkalommal: Az európai ember krízise, a keresztény ember krízise; az európai kultúra krízise, a keresztény kultúra krízise.

Hajlamosak vagyunk saját eredménytelenségeinket és hiányosságainkat mások nyakába varrni, s azt gondolni, hogy mások csinálják rosszul, vagy éppen nem csinálják azt, amit kellene. Nem mondjuk, hogy nem játszhat ez is közre abban, hogy azt állítjuk, ma Magyarországon a keresztény értelmiségiek még nincsenek jelen oly módon a kultúra, a társadalom, a gazdaság, a politika életében, ahogy az kívánatos lenne. Ezért szükséges bűnbánatot is gyakorolni, és arra bátorítani a keresztény értelmiségieket, hogy kellő alázattal, de nagy bátorsággal és elkötelezettséggel legyenek jelen az élet minden területén! Nekünk, keresztényeknek nem kell értelmezni, mit jelent: „Mert nem csak magadnak születtél” (Csanád Béla).

Mindemellett hálásan köszönjük azokat a nem csekély eredményeket, amelyeket a KÉSZ maga mögött tudhat az elmúlt harminc évben. Ez a mostani jubileum nemcsak a visszatekintésre, hanem új elhatározások megtételére is alkalmas lehet.

KÉSZ, vivat, crescat, floreat!

Dr. Veres András
győri megyéspüspök
az MKPK elnöke

Forrás: jelujsag.hu

Nyíregyházi Egyházmegye