Egymást tápláló, éltető kenyerekké váljunk a hit kemencéjében – ökumenikus imahét

A meghallgatott apostoli és evangéliumi szakaszok után a nap mottójához (Erő: a kenyér megtörése az útra) igazodó prédikációban tanította a híveket dr. Krakomperger Zoltán debreceni plébános, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatója.

Pál apostol szavait és Krisztus cselekedeteit felidézve a testi és lelki táplálék összefüggéseiről elmélkedett. A táplálkozás, mely elemi formája a biológiai halál elleni küzdelemnek, egyfajta kötelességünk, de Jézus nézőpontjából mást jelentése is van: „szükségünk van a lélek halála elleni küzdelemre azáltal, hogy Jézus szavát lelki tápláléknak tartjuk, töltekezünk üzenetéből – mondta az atya, Krisztus a mennyből alászálló élő kenyér. Krisztus példáját adta annak, hogy nekünk nem elegendő az egytermészetű kenyér: az ember test és lélek egysége, táplálnia kell a testét és a lelkét is, és táplálnia azt a közösséget, ahol a hite erősödhet, s ahol hitbéli meggyőződését tettekre válthatja.”

A kenyérért hálaadás illeti a megváltó Istent, hisz összeköt minket Vele: „a kenyér, a táplálék a gondviselő Isten jóságának az egyik jele. Emlékeztet bennünket arra: nekünk is egymást tápláló, éltető kenyerekké kell válnunk a hit kemencéjében, s engednünk kell, hogy Krisztus legyen az, aki bennünket megkeleszt, megtör és elkészít arra, hogy egymásnak táplálékai lehessünk a krisztusi mértékű emberség által” – emlékeztetett az idei egyetemes imahét mottójául választott mondatra: „…igen emberségesen bántak velünk…” (ApCsel 28,2)

Egymást tápláljuk a krisztusi mértékű emberséggel, de ehhez elhatározásra van szükségünk: úgy akarok bánni a másikkal, hogy az az Istentől kapott méltóságunknak megfelelő legyen, akkor is, ha nem kapom vissza ezt a bánásmódot.

Krisztus belátta, hogy a misszió fáradságos feladat, nem tette tanítványait űzöttekké, adott nekik időt és alkalmat a pihenésre és lelki táplálékot is kaptak tőle: tanította őket. A 23. zsoltárban így olvassuk: „A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet.” Mi is időzhetünk a nyugalom vizénél, másokat is odaterelhetünk, ahogy Gyökössy Endre is megfogalmazta: napi, heti és évi pihenőre is szükségünk van - naponta a hálaadó imánkban, hetente a vasárnapi istentiszteletekben. Majd az üdvösség, igazság és szabadság viszonyát vizsgálta.

„Jézus az igazság és az irgalmasság Jópásztora, amikor a tömeget megszánta, az emberség elemi megnyilvánulását gyakorolta: táplálékot adott nekik. A csodálatos kenyérszaporítás hirdeti: Jézusnál bőségesen megvan az ember lelki tápláléka. Nem akarja az embert lelkileg éhezni látni. S a tizenkettőhöz hasonlóan minket is bevon a csodálatos kenyérszaporítás folytatásába, hogy senki ne nélkülözze a lélek táplálékát – magyarázta Zoltán atya.

Zenei szolgálatot a görögkatolikus papnövendékek nyújtottak ezen az alkalmon; a megbékélés jeleként szeretettel köszöntötték egymást a hívek testvéri kézfogással.

Majd Kovács László Attila imádkozott az egységért: „Urunk, Istenünk egyedül képtelenek vagyunk megbirkózni az élet viharaival, gyógyítsd a múlt fájdalmas emlékeit, amelyek sebet ütöttek egyházainkon és távol tartanak egymástól. […] Nyisd meg kezünket, hogy egymás iránti odaadással osztozzunk teremtett világunk gyümölcseiben.” Majd áldással bocsátotta haza a gyülekezetet.

Az idei perselyadományokat az evangélikus egyházközség számára fordítják: digitális zongora beszerzésére.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye