A találkozás ünnepe – Urunk bemutatása a templomban

Az egyházi év ünnepeinek sorában miért épp február 2-án emlékezünk meg Jézus templomban történő bemutatásáról?

Mert, akár Jézus születése utáni nyolcadnapos körülmetélése, ószövetségi törvényen alapul az is, hogy negyvennapos csecsemőként el kell vinni a gyermeket az egyetlen templomba, Jeruzsálembe. Ez az esemény kronológiailag követi karácsony ünnepét: épp negyven nappal később ünnepeljük.

Mi a bibliai előtörténete az ünnepnek? Kik a szereplők, akikre az ünnep során figyelünk?

Mária és József bemutatják a törvény szerint az elsőszülött gyermeket, előszöris azért mert Isten Egyiptomban, amikor minden elsőszülöttet elpusztított, akkor megkímélte Izraael  elsőszülötteit. Másodszor pedig méltó válaszul arra a szeretetre, melyben hittek, mert megtapasztalták, hogy Isten is mindig a legkiválóbbat, az elsőt adta az embereknek. Erre adott helyes válaszként kell az embernek is mindenből az elsőt: első termést, az anya méhét megnyitó első fiúgyermeket felajánlani az Istennek. Az elsőszülött fiút meg kell váltani. A felajánlott gyermeket a tehetősebbek bárány- mások egy pár galambfiókával, és egy gerlepáráldozattal válthatták meg. Mária és József is viszik Jézust és viszik a galambfiakat és a gerlepárt is, hogy a papok áldozatul bemutassák azokat az Úrnak. Ott találkoznak az agg Simeonnal és Annával, egy özvegyasszonnyal, akik már nagyon régen várták az Üdvözítőt.

Milyen példát ad az agg Simeon nekünk a találkozás ünnepén?

Megtanítják a keresztény embert arra is, hogyan kell helyesen várakozni: elméjükben forgatva Isten Igéjét, tevékenyen, és nem késve le a találkozásról. Miután látják Krisztust, békében halnak meg. Simeon meglátta a Világosságot, az egyház is látta már a Világosságot, hisz eljött Krisztus közénk: aki csak találkozott Krisztussal, megváltozott az élete. Aki Krisztussal, a béke fejedelmével találkozott, békességet nyer. Keresztény üzenete e találkozásnak, hogy nem kell félnünk a haláltól, mert megszületett az, aki legyőzi halálával a halált.

Hogyan váltak Simeon szavai mindennapi szertartásunk, a vecsernye elmaradhatatlan imádságává?

Nem véletlen, hogy Simeon éneke épp az alkonyati zsolozsmába került be. Az alkonyatnak a természete, hangulata, atmoszférája, ahogyan a nap lenyugszik és jön a sötét éj, magában hordozza az öregkor, az élet alkonyának képét. Este, és életünk alkonyán is visszatekintünk, hiszen láttuk Isten tetteit, a teremtés szépségeit: boldog, aki így tud hálát adni a napnak végén vagy élete alkonyán – s ily módon helye van ennek az imának a vecsernyében.

Ahogyan Simeon hálát tudott adni Krisztussal való találkozásért, a mi életünkben is példa lehet.

Az ima a keresztelő szertartásán is elhangzik, amikor a pap kezébe véve és magasra emelve a megkeresztelt gyermeket mint gyertyatartó hordozza az oltár körül a szentélyben.

Miért hívjuk az ünnepet Gyertyaszentelő Boldogasszonynak? Hogyan kapcsolódik az ünnephez a gyertya?

Simeon imájában az olvasható, hogy a szellemi értelemben vett világosság Jézus megérkezésével fölragyogott. 

„Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” Lk2,29-32

Így is tekintünk Krisztusra: a világ világossága. Mária odateszi Jézust Simeon karjaira, mint egy gyertyatartóra: nem akarja megtartani magának gyermekét, hanem engedi, hogy az legyen, aki. Ezáltal meghozza a maga áldozatát Mária is.

A gyertya, mely világít, de el is emészti magát, az Isten előtt hiteles áldozat jelképe: amikor a célok érdekében képesek vagyunk a magunk áldozatát meghozni. Krisztus is így cselekszik: azért, hogy senki el ne vesszen és mindenki üdvözüljön, a végsőkig feláldozza önmagát, s a világosság, mely ebből árad, elűzi a sötétséget.

Amikor a keresztelőn gyertyát kap a megkeresztelt a paptól, ezekkel a szavakkal biztatja Krisztus egyházának legújabb tagját:

„Vedd ezt az égő gyertyát, és igyekezzél egész életedben a hit és jó cselekedetek világosságával tündökölni...” – mintha ezt mondaná: a megélt, áldozatos szeretet ragyogja be életedet, Isten gyermekévé lettél, élj is úgy.

Milyen üzenetet hordoz a ma embere számára ez az ünnep?

A gyertyák megszentelése után hazavihetik a hívek a gyertyákat, melyek a világ világosságát, az önmagát bemutató hiteles áldozatot jelképezi. Mikor otthon mellette imádkozunk, minket is arra biztat, hogy a jóért, az Isten akaratának beteljesedéséért legyünk bátrak, mint Mária, az agg Simeon és Krisztus, s merjük megtenni a lépéseket, melyek áldozattal járnak. Ám ez az áldozat Isten előtt kedves: nem elveszni fog, aki ezt az áldozatot meghozza, hanem mindent megnyer.

Szerző: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye