Nagy tömeg gyűlt össze a sárospataki bazilika előtti téren, hogy fogadja az Istenszülő kegyképét.
Atanáz püspök atya Erzsébet szavait idézte a Szentírásból. „Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?” /Lukács 1,43/ megemlékezett Árpád-házi Szent Erzsébetről is, s azt mondta, hogy az Égi Királynő látogatott el az Árpád-házi királylány városába. Ezután az éneklő sokaság a szent negyeden és a várkerten keresztül, történelmi és egyházi zászlók kíséretében a görögkatolikus templomba vonult. Az út mentén végig emberek álltak, kijöttek házaikból, munkahelyükről, hogy köszöntsék az Istenszülőt. A Szent Péter és Pál görögkatolikus templomban a Parakilszt imádkozták s hívek Atanáz püspök atyával, aki azzal búcsúzott a néptől, hogy a XXI. századi embernek mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy imádságos lélekkel járuljon az Istenszülő elé, s kérje pártfogását. Ezután sorra jöttek a hegyközi, bodrogközi, hegyaljai és felvidéki egyházközségek, hogy az Istenanya kegyképénél imádkozhassanak. Idősek és fiatalok türelmesen álltak a hosszú sorban, hogy a csodatévő ikon előtt kérhessék az Égi Édesanya közbenjárását.
A templom körül sátrak álltak, ahol forró teával várták a zarándokokat, s kellett is a melengető ital, mert a délelőtti szikrázó napsütést délutánra felváltotta a vékony böjti szél.
Az esti Előszenteltek Liturgiájára színültig megtelt a templom, de a kerti sátrakban is szükség volt a kivetítőre, hogy akik kívül rekedtek, azok se maradjanak le a szertartásról. A liturgiát Damjanovics József zempléni főesperes végezte. Elbocsátó üzenetében arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy az Istenszülő jeleket hagyott nekünk a világban, hogy üdvösségre jussunk. Azt mondta, hogy ez a találkozás az Istenszülővel nem csupán egy szép élmény, hanem egy fontos pillanat, mert elindíthatja lelkünkben a változást, Krisztust követő életre vezethet minket.
Az esti és éjszakai órák akathisztosszal, zsolozsmával, gyertyás körmenettel és virrasztással folytatódtak.
Sárospatak városa méltóképpen fogadta az Istenszülő kegyképét. Óvodások, iskolások, intézményvezetők a város elöljárói, mind tiszteletüket tették.
Az Istenszülő kilépett a máriapócsi kegytemplomból, s ahogy tíz évvel ezelőtt, most is eljött gyermekeihez, hogy érezzék anyai szeretetét és közbenjárását. A könnyező kegykép 300 éve tartja össze a hívő embereket, s ereje mindannyiunkra kisugárzik. Bár az Istenszülő ezen a tavaszon, a könnyezés 300. évfordulóján „körbejár”, s eljön hozzánk, valójában mi zarándokolunk templomról templomra, hogy találkozhassunk Vele, köszönthessük, hálát adjunk azért, hogy Krisztust adta nekünk, s hogy anyai palástja alá oly sokan beférünk.
Jászter Beáta
Fotó: Zadubenszki Norbert
Akathisztosz
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum