Együtt tudunk tenni fiataljainkért – Tanulmányi napok az ifjúságpasztorációról Szegeden

Több mint tízéves hagyomány, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága tanulmányi napokra hívja össze az egyházmegyék ifjúsági referenseit és munkatársaikat, egyetemi lelkészeket, valamint szerzetesrendek, lelkiségi mozgalmak ifjúsági felelőseit. Idén a Vajdaságból, Temesvárról és Nagyváradról is érkeztek résztvevők a Szegedi Dóm Látogatóközpontba.

A találkozó zárónapján vettünk részt, az összegző műhelymunka részesei voltunk, emellett Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye ifjúsági referense, oktatási püspöki helynök mint házigazda, valamint Gábor Miklós, az MKPK Ifjúsági Bizottságának irodavezetője adott betekintést a találkozón folyó munkába.

A háromnapos találkozó gondolatiságát és így a jövőtervezés irányait Ferenc pápa 2019-ban kiadott Christus vivit (Krisztus él) kezdetű apostoli buzdítása adta, melyet Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa ismertetett. A dokumentum két kiemelt témáját – a kísérést és megkülönböztetést – önálló előadások dolgozták fel.

„Menj, szegődj mellé!” címmel Obbágy László, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiatanára beszélt a kísérésről. Az emmauszi történet alapján azt fogalmazta meg: a fiatalok kísérésének lényege, ha velük, mellettük vagyunk, osztozunk abban, amit megélnek. Ehhez kapcsolta a diakónia fogalmát – átkísérni egy száraz vidéken –, utalva arra, mennyire nem könnyű a fiatal életszakasz mint a nagy döntések időszaka. „Ezen átkísérni: ez a diakónia” – összegzett Obbágy László.

Veréb László, a szegedi Szent Gellért Szeminárium spirituálisa a megkülönböztetés tudományáról tartott előadást. Hangsúlyozta, az embernek szüksége van a megkülönböztetés képességére, hogy – Saint Exupéryt idézve – a sárból virágot növesszen. A megkülönböztetéshez szükség van „aranyfonalra”, ami annak tudása, mi az, ami igazán fontos: mindaz, ami Isten felé mozgat, amit pedig az Istenre való teljes ráhagyatkozásban tudunk felismerni. A Szent Ignác tanításából kiinduló megkülönböztetés tudománya szabadságot ad a fiatalnak. Nem direkt módon ad irányítást, hanem a jelenlét, a kísérés által, a lélek és Isten kapcsolatát építve, támogatva.

A kísérés témája került a középpontba a Szeged-Csanádi Egyházmegyében működő Forráspont Lelkigondozó Szolgálat bemutatkozásakor is. World Café formájában (együttes gondolkodási és beszélgetési módszer – a szerk.) arról folyt a beszélgetés, mi a fiatalok Egyháztól való távolmaradásának oka, mitől menekülnek az Egyházban, mitől a világban, mi lehet a mi megoldásunk, és milyen jó gyakorlatok vannak egyházmegyéinkben. Az egyik jó gyakorlat be is mutatkozott: a Face2Face ifjúsági szentségimádás, mely új forma a vendéglátó egyházmegyében – olyan forma, mely figyel arra, hogy egy fiatal és egy felnőtt másképpen van csendben.

Serfőző Levente és Gábor Miklós elmondták, hogy a Christus vivit dokumentumra kívántak építkezni, mely a fő irányokat jelöli ki, és szempontokat ad saját valóságunk megvizsgáláshoz, az itt és most szükséges cselekvés tervezéséhez. Gábor Miklós hangsúlyozta: Ferenc pápa ebben az egész világra vonatkoztatva lát, a világ ütőerén tartja az ujját, és a szinódusi záródokumentumra támaszkodva levonja a következtetéseket. A dokumentum komplex, annak kilenc fejezete a biblikus alapvetés mellett konkrét lelkipásztori feladatokról szól, de a fiatalokat és a velük foglalkozó munkatársakat személyesen is megszólítja. Célja: útmutatást adni az Egyháznak, hogy a fiatalokra az Egyház jeleneként tekintsünk.

Attól, hogy bonyolultabbá vált a világ, nem kell pánikba esni. Krisztus él – megvan az a tőkesúly, amivel mozogni tudunk. De nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, ami a világban történik körülöttünk. Ettől sem gyengébbek, sem kevesebbek nem leszünk, ellenkezőleg, felvértezzük magunkat e kihívásokra. S ha hitelesen tudunk választ adni a kérdéseikre, akkor Krisztus mellett fognak elköteleződni a fiatalok. Ez nem könnyű, hiszen látjuk, hány hívő keresztény családnak is nehézséget jelent a hit átadása, de a küzdelmet mégsem lehet feladni – mutattak rá arra, milyen fontos, hogy ebben a küzdelemben támpontokat ad Ferenc pápa.

Levente atya hozzátette, mennyire fontos, hogy az Egyháznak nem szabad félnie a fiataloktól. „Igen, másként öltözködnek, más prioritások alapján élik életüket, másként gondolkodnak. És még mi, ifjúsági lelkészek is csak azokhoz merünk közeledni, akik ott vannak körülöttünk, az egyházi iskolásokhoz, a plébániánk családjaiban élőkhöz, ezek határain túl nem megyünk. Nekem azt üzeni Ferenc pápa, nem szabad félni kilépni ebből a körből. Meghallgatni és meghallani, amit mondanak. Most fordítva tesszük. Megoldásokat kínálunk, de nem halljuk a kérdéseiket” – mondta a lelkipásztor.

A pasztorális munkánk hatását tekintve látni kell, hogy ma ez összetettebben mérhető, mint korábban – mutatott rá Gábor Miklós –, de mégis lépni kell. Serfőző Levente szerint túlságosan várjuk a konkrét eredményeket, mert sokszor mi is beleesünk abba a hibába, hogy sikerorientált pasztorációban gondolkozunk, hogy a megszólított fiatalok holnap ott lesznek velünk a szolgálatban. De ezt a gondolkodásmódot el kell engednünk. Meghívni lehet őket, de engedni kell, hogy szabadon válaszoljanak. Serfőző Levente arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok a mai világot jellemző kontrasztban élnek, egyszerre igénylik, hogy legyen világos tanítás, amihez ragaszkodni, amibe kapaszkodni tudnak, de azt is várják, hogy az Egyház rugalmasabb legyen. S ez csak az egyik, amit el kellene fogadnunk, ha velük dolgozunk. Gábor Miklós szerint fontos, hogy találkoztassuk őket a valósággal. Mert valóban az a fő cél, hogy fiataljainkat keresztényként akarjuk segíteni, nevelni, de ez nem működik úgy, hogy megmondjuk a „tutit”, mert továbbállnak, és másutt fognak keresni. Ezzel nem adjuk fel azt, hogy birtokoljuk az igazságot, sem azt, hogy tovább akarjuk adni, de ezt konkrét élethelyzetekre reagálva és főként hitelesen kell tennünk. A hitelesség a legfontosabb próbakő, hogy elfogadják-e az Egyház segítségét. A másik pedig – tette hozzá Serfőző Levente –, hogy tudunk-e kapcsolódási pontokat találni a fiatalok élethelyzetéhez.

Látogatásunk délelőttjén a résztvevők Kalmár Petra, a Piarista Rend Magyar Tartományának pasztorális munkatársa vezetésével a Design thinking módszerrel dolgozták fel a tanulmányi napok sarkalatos kérdésköreit, hogy megkeressék, milyen módon ültethetők át ezek a gyakorlatba. Ez az összegző műhelymunka megmutatta, hogy jó úton jár a megoldáskeresés.

A módszer lényege, hogy hatékonyan vezesse mind az egyén gondolkodását, mind a téma közös feldolgozását, és eljusson a megoldások lehető legkonkrétabb megfogalmazásához, folyamatosan váltogatva az egyéni átgondolást, a megosztást és a közös feldolgozást – mutatta be a módszert Kalmár Petra. A kiindulások úgynevezett „ernyőtémák” voltak; ezeket folyamatosan szűkítve haladtak az alapkérdés megfogalmazásához, majd a második szakaszban a megoldáskereséshez. E témák egyben a tanulmányi napok legfontosabb fókusztémái voltak: kísérés, hivatáskultúra, online evangelizáció, fiatalok és istenkapcsolat, munkatársak a fiatalok nevelésében, generációk közötti kapcsolatok, jó ifjúságpasztorációs gyakorlatok, fiatalok bevonása a pasztorációba.

A találkozón részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK Ifjúsági Bizottságának elnöke; egy részén Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök is jelen volt.

Palánki Ferenc kifejtette: papként, főpásztorként az a feladata, hogy eszköz legyen, Isten segítője, hogy rajta keresztül eljusson Isten üzenete azokhoz, akik rá vannak bízva. Örömmel állapította meg, hogy feldolgozva az ifjúságnak szóló pápai dokumentumot, sikerült új lendületet kapni, módszert tanulni. „Megismertük egymást, láttuk egymás örömeit; bátorítást, biztatást tudtunk adni. Fontos, hogy odafigyeljünk a pápánkra, mert hisszük, a Szentlélek rajta keresztül szólal meg.” A főpásztor szerint könnyű szomorkodni, felhánytorgatni a világ rosszaságát. De ha körülnézünk, azt látjuk, vannak lelkes fiatalok, akik képesek az önkéntes munkára, keresik Istent. Sok olyan dolog van körülöttünk, ami bizakodásra ad okot. Krisztus él, és éltetni akar bennünket, s rajtunk keresztül másokat: ez a legfontosabb okunk a bizakodásra. Együtt tudunk tenni a fiatalokért. Ha mást nem, legalább azt elmondani, hogy az örömhír – Jézus él – életmeghatározó valóság számunkra; olyan valóság, ami választ ad kérdéseinkre, ami alapján lehet és jó élni. És ha ezt hitelesen tesszük, vonzó lesz.

Orosz Atanáz püspök azt tette hozzá, főpásztorként fontosnak tartja, hogy komolyan kell venni a fiatalok javaslatait, bevonni őket a tanácsadó szervezetekbe. 

Többen megerősítették a tanulmányi napok jelentőségét. Mitrovics Zsolt, a Székesfehérvári Egyházmegye ifjúsági referense elmondta, sok olyan ötlettel megy haza azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudja megmutatni a fiataloknak az Egyház valódi értékét. Galo Gábor, az Egri Főegyházmegye ifjúsági bizottságának tagja úgy fogalmazott, a „belső arzenál” feltöltődésével megy el. „Segít továbblendülni az úton, segít, hogy higgyünk abban, van hova haladni, hogy Krisztus jövőt akar adni nekünk Egyházunkban.”

Szöveg: Trauttwein Éva/Magyar Kurír, fotó: Lambert Attila; Szeged-Csanádi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye