HÍRARCHÍVUM

Március 15-i ünnepség a Szent Miklós iskolában

Március 15-i ünnepség a Szent Miklós iskolában
2015. március 19. 20:07

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Március 15-én országszerte nemzeti zászlókat lenget a szél. Kokárdát tűzünk a ruhánkra. Megemlékezünk a márciusi ifjakról, a győztes pesti forradalomról, a szabadságharc eseményeiről, csatáiról.

Felemelő érzés, hogy itt, nekünk is vannak hőseink és emlékeink.

A Jósa András Múzeum őriz olyan tárgyakat, amelyek a 48-49-es szabadságharc idejéből valók. Ezek közül különösen becses a szabolcsi honvédek zászlója, amely egyike a szabadságharc után épségben maradt kevés honvédzászlónak.

Batthyány Lajos miniszterelnök augusztus 13-án adta ki az „önkéntes nemzetőri csapatok szervezéséről” szóló rendeletét.

Szabolcs vármegye zászlóalja alig egy hónap múlva teljesen felszerelve esküre és zászlószentelésre sorakozott fel a kállói piacon. Ez volt az akkori megyeszékhely. A főispán felesége ajándékozta a nemzetiszínű selyemzászlót, amelyre egy szalagot is kötött. A felirata így hangzott: „Győzni vagy halni. Szabolcs a hazáért 1848. szept.”

Ettől kezdve a harcok tüzében látjuk viszont a zászlót. Ott lobogott Letenyénél, amikor a szabolcsiak átestek a tűzkeresztségen. Rövid pihenő után Csáktornyánál heves harcokban űzik át az ellenséget a Dráván. Decemberben Mórnál találjuk a szabolcsiakat. Aztán átkelőhelyeket biztosítottak Perczel tábornok, majd Rakovszky Sámuel seregében. Ekkor kapott a zászlóalj rendes honvédegyenruhát: vörös zsinóros kávébarna zekét, vörös zsinóros kék nadrágot és fekete csákót.

A dicsőséges tavaszi hadjárat idején a szabolcsi honvédeket az Aulich tábornok vezette II. hadtestbe osztották be. A hadjárat egyik legfényesebb diadala az április 6-i isaszegi csata volt, ahol az ütközet sorsát a szabolcsi zászlóalj szuronyrohama döntötte el. Másnap Damjanich tábornok így dicsérte meg őket:

„Őrnagy úr! Különös örömömre szolgál, hogy nekem jutott a szerencse Görgey tábornok megbízásából a tegnap vívott nagy csatában kifejtett bátorságáért a haza nevében köszönetet mondani a zászlóaljnak. Adja tudtul ezt a honvédeknek, s mondja meg nekik, hogy ezután is hasonló vitézséggel küzdjenek. Isten oltalmazza önöket, éljen a zászlóalj, éljen a nemzet és a szabadság.”

Ott volt a zászlóalj Buda ostrománál is. A győztes május 21-i rohamban tanúsított helytállásukért, vitézségükért a zászlót III. osztályú vitézségi éremmel tüntették ki.

Júniusban már a Csallóközben vannak a szabolcsiak. Részt vettek a kétnapos, véres peredi csatában. Ekkor különösen nehéz feladatot kaptak. Királyrév község megtartását. Ez a falu volt ugyanis a magyar csapatok visszavonulásának egyetlen útja. Rakovszky a 48. zászlóalj élén szuronyrohammal foglalta el a községet, s biztosította a nagyobb veszteség nélküli visszavonulást. A csata utáni hadijelentés külön ki is emelte, hogy „Királyréve hőse Rakovszky őrnagy és a 48. zászlóalj.”

Júliusban a komáromi védősereghez osztották be a szabolcsiakat, ahol olyan hősies helytállást tanúsítottak, hogy Görgey külön parancsban szólt róluk. „Ezen fényes bajnoki tett kiérdemli minden vitéznek méltánylatát. A 48-dik zászlóalj zászlója július 2-a emlékéül 3. rendű jellel feldíszíttessék, s utódomat Klapka tábornok urat felkérem ezen díszítést nevemben a legünnepélyesebben véghez vinni. Görgey Arthur tábornok.”

Klapka a parancsot augusztus 6-án hajtotta végre. A zászlót a következő szavak kíséretében tüntette ki: „Ez a legdicsőségesebb zászló. Ha a sors meg akarja tagadni a győzelmet, kivívja azt a 48-dik zászlóalj!”

A szabolcsiak július 2-i rohamát megörökítette a szabadságharc nagy csatakép festője: Than Mór is. A zászlóalj Komáromban tette le a fegyvert 1849. szeptember 30-án. Rakovszky ezredes a zászlót a felső testére csavarva csempészte haza Nyírbaktára, s ott visszaadta ajándékozójának, amit 1861-ig a zászlóanya házánál rejtegettek, majd az ekkor megalakult honvédegylet vette át. Később a vármegyei levéltárban helyezték el. Innen sok más vármegyei ereklyével együtt a megyei múzeumba került 1895-ben.

Dr. Jósa András múzeumigazgató a következő jegyzettel látta el a zászlót: „Azon zászló, melyet Rakovszky Sámuel a világosi fegyverletétel alkalmával rúdjáról leválasztott, és dereka körül csavarva mentett meg a kegyeletes utókor számára; a vitézségi érdemjellel van kitüntetve.”

A múzeum őriz még egy honvéd tábornoki csákót és néhány ruhakiegészítőt. Ezek közül a legértékesebbek azok a gombok, amelyek a szabadságharc idején az atillákat, a honvédek kabátját díszítették.

A múzeumban megtalálható Rakovszy Sámuel honvédezredes fényképe is, néhány fegyver, amelyeket két csoportba lehet osztani. A egyik az „S” kengyeles gyalogos tiszti szablya. Neve onnan ered, hogy a markolatkengyel „S” formát mintáz.

A másik csoportba a magyar szabadságért küzdő külföldi légiók kardjai kerültek. A múzeum bécsi és lengyel légiós kardokat is őriz.

Szép számmal maradt ránk pénz is ebből a korból. Közöttük az 1848 augusztusában kiadott kétforintos, az önálló, független magyar pénzügy első pénze, Kossuth Lajos pénzügyminiszter aláírásával.

Végezetül essék szó arról a korabeli hirdetményről, amelyet Rakovszky és a szabolcsi honvédek is láthattak Komárom utcáin 1849 szeptemberében: Klapka tudósítását Komárom megadásáról és a vár átadásának feltételeit.

Ezen feltételek alapján adta át a várat Klapka György Haynaunak: Az első és a legfontosabb, hogy a várőrség fegyver nélkül, szabadon, bántódás nélkül elhagyhatja a várat és hazatérhet. Akik korábban a császári hadseregből léptek át a honvédsereghez, szintén bántatlanul hazatérhetnek. A tisztek egy havi, a legénység tagjai 10 napi zsoldot kapnak utoljára. A sebesült és nyomorék honvédekről gondoskodnak a császári hatóságok. Ingó és ingatlan vagyonát mindenki megtarthatja.

Ezen feltételeknek volt köszönhető, hogy a 48. zászlóalj honvédei bántatlanul jöhettek haza Szabolcsba, s őrizhették itthon az önkényuralom korában a dicső napok emlékét.

Legyen nekünk is ugyanez a feladatunk!

 

Szabóné Sándor Gabriella
a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola és Gimnázium tanára
fotó: Keczán Ibolya



Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert