Égi Édesanyánk, most te jöttél el hozzánk! Nem a szegediek zarándokoltak el Máriapócsra, hanem kis templomunk tárta ki előtted ajtaját, melyet szintén nevezhetnénk zarándok-templomnak.

A szegedi Szent Rozália-kápolna két ízben került áthelyezésre és átépítésre történelme során. Az első kápolnát fogadalmi templomként építette a pestistől megrémült lakosság. Majd az 1879-es nagy szegedi árvízben az épület megsérült. Ekkor azon elhatározásra jutottak, hogy lebontják és új helyen emelik fel. 1924-ben pedig a körülötte folyó nagyszabású építkezés miatt a kápolna sorsa újra veszélybe került. A lebontása helyett végül az áthelyezése mellett döntöttek. Az épületet darabokra vágták, a megszámozott darabokat pedig a Lechner térre szállították és építették fel.

Ahogyan a szegediek nem hagyták elveszni a kápolnájukat, úgy te sem, Istenszülő Szűz, nem hagyod elveszni népedet. Újabb és újabb jeleket küldesz, hogy itt vagy nekünk, és bátran kérhetjük segítségedet minden ügyes-bajos dolgunkban.

Talán ilyen lelkülettel vártuk a máriapócsi kegyképet városunkba. A görögkatolikus hívek kilencedeket végeztek e nap kegyelméért és örömmel tudatták másokkal is e szép eseményt. Szűzanyánk pedig gondoskodott arról, hogy szép, napsütéses idő legyen. Így a kegykép érkezése előtt már egy órával nagyon sokan gyülekeztek a görögkatolikus Sz. Rozália-kápolna körül. Talán ennyien még soha nem jöttek el kicsi kápolnánkba, mint a mai napon.

A lélekemelő programok sorozata paraklisszal (könyörgő ájtatosság az Istenszülő Szűz Máriához) kezdődött, melyet Kocsis Fülöp püspök úr végzett. Közben pedig lehetőség volt a kegykép megérintésére. A hívek hosszú sorban jöttek kifejezni tiszteletüket.

Ezután gyalogosan vitték át a kegyképet az alsóvárosi ferencesek templomába, melyet „a Szögedi Segítő búcsújáróhelyé”-nek is szoktak nevezni. Így még többen kapcsolódhattak be a római katolikus hívek közül is a lelki programokba. Itt hangzott el Szaplonczay Miklós görögkatolikus parókus atya köszöntő beszéde: „Máriához, drága Szűzanyánkhoz, tisztelettel járulunk…”

Főtisztelendő püspök atyák, paptestvérek, kedves hívek!

Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Máriapócsi kegykép szegedi tartózkodása alkalmából. Nagy öröm és megtiszteltetés nekünk, hogy most itt, Szegeden, a kép előtt köszönthetjük a Szűzanyát, aki oly sokszor és sokféleképpen kifejezte szeretetét és anyai gondoskodását irányunkban.

Szegedről minden évben többször útra kelnek a hívek, hogy elzarándokoljanak Máriapócsra. Van, aki autóval, van, aki busszal, de minden évben többen vannak fiatalok, akik gyalog járják végig a hosszú utat, hogy végül leboruljanak az Istenszülő képe előtt, kérve Mária közbenjárását. Ennek a hosszú útnak a reményt adó folytonosságával vártuk már hetek óta a Kegykép Szegedre érkezését. Talán fizikailag nem olyan fárasztó volt a várakozás, mint egy zarándoklat alatt, de lelkileg arra készülni, hogy nemsokára, aztán csak egy pár nap múlva, és végül holnapra itt lesz a templomunkban a Kegykép, folytonos Istenben való jelenlétet eredményezett.

Az egyik interjú során megkérdezte egy riporternő, nem bánt-e bennünket, magyar görögkatolikusokat, hogy csak a kép másolata van Máriapócson. Semmiképpen, hiszen a kép értékét nem az adja, hogy mikor és ki festette, másolat vagy eredeti, hanem az előtte végzett imádság, mely 300 éven keresztül szüntelenül folyt. A Kép, mely az Istenszülő Szűz Máriát ábrázolja, - s melyet szemlélve Őt szólítjuk meg, és az Ő közbenjárására Krisztus segít bennünket, - pontosan ez által lesz számunkra értékes.

A Kép, mely most itt van Szegeden, s nem csak mi görögkatolikusok, illetve Máriapócsra zarándoklók szemlélhetünk, hanem mindenki, legyen kegyelem forrása, Istenhez vezető út.“

Majd köszöntetét fejezte ki Dr. Kiss-Rigó László püspök atyának, hogy fogadta egyházmegyéjében a kegyképet, és Wertheim Mátyás testvérnek, a helyi plébánosnak és a ferences atyáknak, hogy otthont adtak erre a napra, és mindenki imádságát és szolgálatát.

Jelen volt Kozma József, Szeged város önkormányzatának képviselője is, a kulturális bizottság vezetője, aki a kegykép történetét idézte fel a jelenlévőknek, a könnyezést, és hogyan is került az eredeti kép Bécsbe. A képet azonban elvehették, a csodát viszont nem.

A 18 órakor kezdődő római katolikus szentmisét Dr. Kiss-Rigó László püspök atya a város és az egyházmegye családjaiért mutatta be. Szentbeszédében kifejezte, hogy kicsit családban érzi most magát, hisz a mai nap a római katolikus egyház Szent Józsefre emlékezik, aztán itt van a Szűzanya és mint minden szentmisében, most is jelen van Jézus. És ahogy az Isten tenyerén hordozta a Szentcsaládot, mi is bízzuk magunkat az Úrra. Boldogok azok az emberek, akik hallgatják az Isten szavát és meg is tartják azt. Szűz Mária mindig nyitott volt az Úr szavára. Ha a mindennapi életünkben mindig ilyen lelkülettel keresnénk Isten szándékát és a magunk boldogságát és a másokét is, akkor bizony sokkal boldogabbak lehetnénk. Próbáljuk a Szentcsalád példáját követni, hogy boldogabban tudjunk élni.

Akinek pedig eddig valamiképpen nem tárult ki sarkig szívének kapuja, az a Szent Efrém kórus hangáhítata alatt biztosan örömmel adta át magát teljesen az Úrnak.

A kegykép megérkezésekor Püspök atyánk röviden kifejezte azt a nagy örömét, hogy ilyen fontos ajándékot hozhatott szülővárosába. Mi, szegediek pedig nagy örömmel fogadtuk ezt az ajándékot, az Istenszülő Szűzt.

 „Máriához, drága Szűzanyánkhoz, tisztelettel járulunk…”

Hornyák Ludmila
Fotó: Szabó Sándor

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum