Idén március utolsó vasárnapján ünnepeltük a Virágvasárnapot. Az ünnep fényét a budapesti rózsák terei egyházközség papjai és hívei számára az is emelte, hogy ezúttal a Szent Liturgiát főtisztelendő Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök végezte. Az ünnepi alkalmon püspök atya mellett koncelebrált Kruppa Levente Rózsák terei parókus és Gulybán Gergely, budapesti egyetemi lelkész. A diakónusi szolgálatot pedig Dobos András diakónus, püspöki titkár végezte. Délelőtt 10 órára a templom teljesen megtelt. Azt hiszem, hogy mindannyian izgatottan, Virágvasárnaphoz méltó módon vártuk az ünnepi Liturgia kezdetét. Kétezer évvel ezelőtt az első Virágvasárnapkor az ünneplő tömeg is nagy várakozással fogadhatta a Megváltót. Ez az érzés köszön vissza minden évben, de a püspök atya pesti nyája közé érkezése növelte ezen érzés felidézését, megélését. Az ünnepélyes bevonulás után megkezdődött a Liturgia, énekeink pedig a szokásosnál is szebben zengtek fel.

Szentbeszédében Fülöp püspök Virágvasárnap üzenetét világította meg a számunkra. Hangsúlyozta, hogy önmagában nem a barkaágak jelentik az ünnep lényegét, vagy az, hogy sokan, akár a szokásosnál többen vagyunk a templomban együtt. Virágvasárnap mozgalmasságát mutatja számunkra az ünnep ikonja is. Krisztus ekkor megengedte a népnek, hogy dicsőítsék, királyként ünnepeljék Őt és együtt kiáltsák: „Te vagy a Mindenek Királya”. Az érkező Krisztust a kor szokásainak megfelelően eléterített ruhákkal fogadták. Az ünnepi ikonon láthatóak a pálmaágakat lengetők, a gyermekek, akik üdvözölték Krisztust és volt olyan is, aki felmászott a fára, hogy jobban lássa a Megváltót. Püspök atya kiemelte, hogy az ünnep átgondolandó kérdése mindannyiunk számára az, hogy mit tudunk adni Krisztusnak, hogyan viszonyulunk Hozzá. Egy-egy ilyen ünnepen felmerülhet mindenkiben a kérdés, hogy mi kik lettünk volna az ünnep szereplői közül. Érdemes azonban azt is felidézni, hogy az ünneplő tömeg tagjai pár nap múlva már nem voltak ott Jézussal a szenvedése idején. Ez mutatja az eltévelyedés lehetőségét, a bűnt. Egyházmegyénk főpásztora azonban hangsúlyozta: Jézus azért jött, hogy meghaljon értünk, bűneinkért. Felidézte, hogy Virágvasárnap „szereplői” közül többnyire elfeledkezünk a befogadó városról, Jeruzsálemről. A szent város csöndben, ünnepélyesen fogadta az ünnepre érkező Krisztust, majd tanúja volt a szenvedésnek, de a feltámadásnak is. Önvizsgálatunk során nekünk is arra kell törekednünk, hogy mi magunk váljunk szent várossá és fogadjuk be az Urat: „Uram jöjj be hozzám, vedd át az életemet!”. A szent város – így az ígért ország is – attól különleges, hogy maga az Úr a templom. Így célunk is az kell, hogy legyen, hogy fogadjuk be az Urat, és váljunk mi magunk is templommá.

A szentbeszéd gondolatai mindannyiunk számára fontos lelki táplálékot adtak. A szép énekekben, Krisztus testében és vérében részesedve még tovább töltekezhettünk az ünnepben. A Liturgia végén aztán sor került a barkaszentelésre, és olajkenetben részesülhetett a hívő sereg. Ebben a szép ünnepi hangulatban, barkaágakat lengetve, az előttünk álló Nagyhétre felkészülve indulhattunk otthonainkba.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum