Az isteni lakomának már most részesei vagyunk - Fülöp metropolita előadása a proszkomídiáról

A görögkatolikusok közül is csak nagyon kevesen vannak tisztában a Liturgiának erről a bevezető szakaszáról, viszont ha sikerül kicsit megismerkednünk vele, akkor nem csak a kis szertartásról vagy a Liturgia egészéről fognak többet tudni, hanem az egész egyházról, Istenkapcsolatukról, önmagukról és az életükről. 

Mielőtt a proszkomídia mélységeibe kukkanthattunk volna Fülöp atya szavai által, a nagy liturgikus látomásnak tartott Jelenések könyvéből olvasott fel néhány részt. A bizánci egyház nagyon óvatosan bánik ezzel a szentírási fejezettel, a Liturgia során nem is olvastatja. Bibliakutatók szerint, bár a szövegek sokszor erre utalnak, nincs szó jövőbe mondásról, hanem a könyv valójában egy nagy liturgikus látomás. 

“És hallottam, mint hatalmas tömeg moraját, mint nagy vizek zúgását, mint zengő mennydörgés robaját: „Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható. Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült. Megadatott neki, hogy ragyogó fehér patyolatba öltözzék.” A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti. Ekkor hozzám fordult: „Írd! Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára!” Majd folytatta: „Istennek ezek a szavai igazak.” Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!” 

“Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” 5Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult. „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” 

Bár mi, görögkatolikusok, nem vesszük elő ezt a szöveget szertartásainkban, mégse mondhatjuk, hogy ne volna minderről szó egyházunkban – folytatta előadását a főpásztor. „Az egyház célja, hogy a Bárány uralmát elérhetővé, fogható tegye, közel hozza hozzánk. A kereszténységnek nem az az üzenete, hogy csak engedelmeskednünk kell a parancsoknak, és ha úgy viselkedünk, ahogy az evangéliumban le van írva, akkor az Isten jóságának köszönhetően eljutunk a mennyországba. Az egyház ennél sokkal többet mond, úgy, ahogy Jézus Krisztus is tette ezt fellépésének kezdetén: „Térjetek meg, mert az Isten országa köztetek van.” 

Eszünkbe juthatnak Szent Ágostonnak szavai is: „közel vagy hozzám, közelebb, mint én saját magamhoz”. A megtestesülésben Jézus Krisztus ezt tette befogadhatóvá azzal, hogy emberségünket magára vette: nemcsak tanít minket, nemcsak követnünk kell őt, hanem nekünk adja önmagát, isteni erejét. 

A keleti egyház templomaiba belépve azt hihetjük, talán máris a mennyországban vagyunk. Az ikonosztázián uralkodó arany szín különleges hatást kelthet bennünk, hiszen nem tartozik a szivárvány színei közé, sokkal inkább az örökkévalóság, a végtelen távlat megjelenítője. “ A mennyország sem egy hely vagy egy állapot, hanem sokkal mélyebb annál: maga az Isten, három személy közössége alkotja, ebbe hív minket az Atya és a megtestesüléssel belekapcsol bennünket is.” – mondta Fülöp metropolita. 

Sokan úgy tekintenek fel az ikonosztázionra, mint egy nagyon színes, képes hittanórára. „Az egyház az ikonokat nem csak magyarázza, hanem beemel, oda vonz bennünket az ikonok világába, érezzük, hogy jó nekünk velük lennünk. A mai kereszténységünből, egyházi életünkből hiányzik annak tudata, hogy már itt van az Isten országa, nem érezzük, hogy beteljesült és részesülünk is belőle az Eucharisztia lakomájában, ezért nem tudunk ma már ehhez hasonló templomokat építeni. Ha megélnénk, hogy milyen közel van az Isten, akkor még jobban vágynánk rá, hogy jöjjön el.” - folytatta a főpásztor a proszkomídia köré épített előadását. 

Templomaink belső rendje 

A templom felépítésének a bizánci hagyományban fontos funkciója volt. Amikor elhangzott az Ajtókat, az ajtókat..! felszólítás, a hitjelölteknek távozniuk kellett, ez jelezte mindenki számára, hogy itt olyan rejtélyes dolgok történnek, amibe a hitjelöltek nincsenek beavatva. Ez a felszólítás kiemeli a bennmaradó hívek szerepét is, hiszen ha én benn maradhatok, olyan élményben lehet részem, amiben nem részesülhet bárki. 

Bár a szentélyt többnyire függönyök választják el a hívektől, néha megnyílik, és akkor szemünk elé tárul az oltár, a szentély, az Isten trónusa. Az oltár, amire elhelyezzük a Bárányt, az áldozati lakomát, amelyből részesülünk. Az oltár Isten trónszéke, és itt történik meg a Bárány feláldozása, vérének kiontása, tehát ez maga a Golgota is. 

Az egyház célja, tanítása és minden törekvése, hogy bevezessen minket a szentélybe, ami saját erőnkből nem lehetséges, de Isten az Eucharisztiában kijön onnan, így mivel részesülhetünk belőle, rajta keresztül bejutunk a mennyországba. Fülöp atya elmondta, hogy nem mi emésztjük meg az Eucharisztiát, hanem az Eucharisztia emészt meg minket, így részévé válunk az Istennek. 

A proszkomídia oltár szerepe 

Protesis, a proszkomédia oltár mögött általában a Krisztus, a vőlegény ikon vagy máskor a karácsony ikon látható. Karácsonykor emberré válik az Isten, ekkor kezdődik el a megváltásunk, amely nagypénteken fejeződik be a földi élet tekintetében, de természetesen folytatódik tovább a feltámadással és mennybemenetellel, ahova már Krisztus emberségünket is magával viszi. Ennek a folyamatnak a kezdete van karácsonykor, illetve minden szertartás előtt a proszkomídiában is. 

Mi történik pontosan az előkészítő oltárnál? 

A pap egy lándzsával felvágja a kenyeret. Középen elhelyezi a Bárányt, tőle balra egy háromszög alakú kenyérdarabot, és közben a 44. zsoltárt szavait imádkozza: “A királyné jobbod felől áll aranyos ruházatban körülvétetve sokszínű ékességgel.” A jobb oldali háromszög a királynőt jelképezi, a bal oldalon lévő 9 apró kis morzsa nem más, mint az angyalok és szentek csoportjai, próféták, aszkéták, ingyenes gyógyítók, majd az utolsó kis részt az azon a napon tisztelt szent tiszteletére teszi ki. A pap a mennyei seregeket sorakoztatja fel a Bárány köré, oda helyezve azt a személyt, személyeket is, akikről kérésre megemlékezik a szertartásban. 

Amikor a pap elhelyezi a Bárányt a diszkoszon, akkor lándzsával megszúrja a Christos résznél a kenyeret: „egy a vitézek közül lándzsával megnyitá az ő oldalát, melyből legott vér jöve ki és víz.” – mondja közben. Ne feledjük: Az isteni lakomának már most részesei vagyunk, és ha igazából tudnánk, hogy mit is jelent ez, akkor egész életünk átalakulna. 

„És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt. Az út közepén és a folyam két partján az élet fái álltak, 12-szer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek. A fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak. Átok többé nem lesz benne, az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az úr az isten ragyogja be őket és uralkodni fognak örökkön örökké.” – zárta előadását a püspök atya.

Szöveg és fotó: Hekler Melinda/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye