Feladatunk a keresztségben kapott dicsőség ruházatát ápolni és őrizni – lelki táplálék nehéz időkben

A jelenlegi helyzet pedig még inkább megerősít abban, hogy ezt a feladatot nem hagyhatom figyelmen kívül. A legnagyobb feladat istenképiségünk, istengyermekségünk mindent felülmúló értékének újbóli és folyamatos tudatosítása.

Ennek a tudatosítása történik Krétai Szent András bűnbánati kánonjában, illetve a bűnbánattartás amiatt, hogy ezt elfelejtettem és az Atyától elfordultam. A bűnbánati kánonban, illetve a nagyböjti sztichirákban is fel-fel bukkanó téma az istentől kapott öltözékünk elszakítása és a kérés annak megújítására. A második ódában Ádámhoz kapcsolódva az Isten szeretete elleni árulást siratjuk:

Elszaggattam első ruhámat, melyet az Alkotó szőtt nekem kezdetben, s azóta, meztelenül fekszem. Szakadt köntösbe öltöztem, melyet a kígyó szőtt számomra tanácsával, és ezért én szégyenkezem.

Miért pont az öltözet, a ruha képét találjuk ezekben a szövegekben? Az öltözködés fontos szerepet tölt be a civilizált társadalmakban. Gondoljunk csak bele, hogy egész iparág épült rá, amely rengeteg munkáskezet és végül pedig pénzt mozgat meg. Miért ilyen fontos az öltözködés? Egyrészt kényelmesebbé teszi életünket, a mi éghajlatunkon pedig egyenesen szükséges a túléléshez. Másrészt az öltözet évezredek óta túllépett ezen az alapvető szerepén és kifejező eszközzé vált. A ruhája minőségével, szabásával, színével hosszú idő óta az ember sokat tud magáról közölni, mielőtt egyáltalán szólásra nyitná a száját: a foglalkozását, a társadalmi és vagyoni helyzetét vagy akár a kedélyállapotát.

Egy korszakokon és kultúrákon átívelő dolog ez, amely az ember önmeghatározásának vágyát fejezi ki. Jól tudták ezt a szent szerzők és a nyomukba lépett és ma is vágyó teológusok is, jobban mondva jól tudja ezt az Úr, aki rajtuk keresztül munkálkodott. Az öltözködés tehát egy jól ismert és nagyjából mindenki számára hasonló értelmet közvetít, ezért tökéletes ahhoz, hogy megközelítsünk rajta keresztül valamit, amit nehéz megértenünk.

Ezt tette Szír Szent Efrém is, aki a IV. században írt teológiai témájú éneklésre is alkalmas verseket, amelyek Romanosz Melodoszon keresztül a bizánci himnuszköltészetre is hatással voltak. A műveiben Efrém a Szentírásban megjelenő Igazságot énekelte meg egyrészt tudva, hogy azt teljesen elmondani lehetetlenség; szeretetét megtapasztalva elhallgatni viszont képtelenség. Ezért használt képeket, amelyeket a hétköznapokból jól ismert a közössége, mint az öltözet.

Mert Isten az Ő kegyelméből mindent Ádámnak adott a Paradicsomon kívül és belül, és nem várt tőle semmit cserébe sem a teremtményekért, sem a dicsőségért, amelybe öltöztette. (Commentarium in Genesim II,17)

Ádámot és Évát a bűnbeesés előtt Isten az ő dicsőségével ruházta, teljes közösséget ajándékozott nekik, mindent megosztott velük. Az első emberpárra bárki ránézett volna az „öltözködésükkel” azt fejezték volna ki: mi Istenéi vagyunk, mi Istenhez tartozunk, róluk Isten jutott volna rögtön eszünkbe. Ez a bűnbeesés előtti, romlatlan állapot amikor az ember legfőbb tulajdonsága, hogy teljes és tökéletes kapcsolatban áll a Teremtőjével. Az ember azonban vétkezett és elvesztette a dicsőség ruházatát, a lázadásával töredezetté vált, már nem tükröződött rajta Istennel való tökéletes kapcsolata.

Ezt az állapotot jött megszüntetni Isten Egyszülött Fia, aki értünk megtestesült és helyreállította, azt, ami eltörött.

Eljött Krisztus, hogy Ádámot, aki eltévelyedett, a Paradicsomba és a dicsőség öltözetébe visszavezesse.  

(De Virginitate 16,9)

Betlehemben Dávid király finom gyapjútöltött magára, /

de Dávid fia és Ura /

pólyába öltözve rejtette el az ő dicsőségét. /

A pólyába öltözés adja vissza az emberi nemnek a dicsőség ruházatát. 

(De Nativitate 5,4)

A keresztség által mi is a Krisztus által megújított, dicsőségbe öltöztetett új embert öltjük magunkra. Szent Pál szavai szerint: Akik Krisztusba keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek.  (Gal 3,27)

Keresztvíz gyermekei, /

folt nélküli gyermekek, kik a tüzet, a Lelket fogadtátok, /

őrizzétek meg a ruhát, amelyet a vízből nyertetek. /

Bárki, aki a dicsőség ruházatát magára öltötte, /

abban a Víz és Lélek meg fogja semmisíteni tűzével /

a bűn tüskéinek növekedését.

(De Ephipania 4,19-20)

A keresztségben kapott dicsőség ruházatát, amely nem csupán egy adalék az életünkhöz, nem egy hozzáadott viselkedésforma, amit illik megtartani. A keresztségben született új embert fejezi a dicsőség ruházata, ezt kell megőriznem, mert az Úr ezt a legnagyobb ajándékot fogja számonkérni tőlem az Ő menyegzős termében, amikor a színe elé kerülök (Mt 22,1-14). Efrém szerint az Úr színe előtt derül majd ki mennyire sikerült megőriznünk ezt az „öltözékünket”, így fogalmaz azokról, akik sikerrel jártak:

A szentek közül senki nem lesz meztelen, /

mert a dicsőséget öltötték magukra; /

nem lesz fügefalevél, vagy szégyenben állás, /

Amiatt, amit az Úrban megtaláltak, /

Az öltözéket, amelyet egykor Ádám és Éva kapott. 

(De paradiso 6,9)

Ádám és Éva által elkövetett engedetlenség, az óember újból és újból megkísért és a dicsőségruházatát a világ divatja szerinti öltözékre cserélném, illetve az eddig elkövetett engedetlenség veszteségeit és az azok feletti fájdalom utórengéseit is érzem. Tudnom kell azonban, hogy ezt a nekünk ajándékozott öltözéket, ugyancsak Isten kegyelméből alkalmam van a bűnbánatban könnyeimmel kimosni és jó cselekedetekkel illatosítani.

Feladatom tehát, hogy a keresztségben kapott dicsőség ruházatát, vagyis annak kifejeződését, hogy Istenhez és csak is hozzá tartozom, ápoljam és őrizzem, vágyaim és gondolataim feletti virrasztással és az ellenség és felebarát szeretetével, vagyis Isten iránti szeretetem megvalósításával. Ezen a feladaton munkálkodva reménnyel imádkozhatom a nagyheti fényéneket:

„Fölékesített menyegzős termedet látom, Üdvözítőm, de nincs menyegzős öltönyöm, hogy oda bejuthassak. Tedd ragyogóvá lelkem öltözékét, fényárasztó, és üdvözíts engem!”

Szöveg: Orosz István Mokiosz, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye