Gyógyuljunk ki belső süketségünkből és némaságunkból – lelki táplálék nehéz időkben

Nagyböjt negyedik szombatján újra megemlékezünk elhunytjainkról. A Szent Liturgiában így hangzik az első halotti könyörgés:

„A világ kezdete óta az igaz hitben, a feltámadás és az örök élet reményében elhunyt atyáink és testvéreink, ezen szent hajlék alapítói s jótevői, test szerinti szüleink, rokonaink, itten nyugvó, bejegyzett és minden igazhitű keresztény lélekért s ezek boldog nyugalmáért könyörögjünk az Úrhoz”

Mindenkiről megemlékezünk, aki családjainkhoz tartozik. Külön kiemeli a papi könyörgés őseink fáradozásait, akik rengeteg áldozatot hoztak azért, hogy templomainkat különböző korokban sok nehézség közepette is felépítsék. Legvégül azokról emlékezünk meg, akik korábban egyházközségeink tagjai voltak. Egyházunk bölcsessége mutatkozik meg abban, hogy a halotti megemlékezés is közösségi imádságos alkalom.

Keleti egyházunk összeköti a halotti megemlékezést a böjti készülettel. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a Szent Liturgiában Márk Evangéliumából (7,31-37) a süketnéma gyógyítását olvassuk fel templomainkban. Ekkor Jézus azt mondja: „Effata, azaz nyílj meg!” Ezt az embert egészen addig, amíg nem találkozott Jézussal, a testi süketség és némaság együttes terhe többszörösen hátráltatta őt az élet minden területén. Jézus csodás gyógyításai elsősorban arra hívják fel figyelmünket, hogy egy sokkal erősebb Valaki áll a rendetlenséggel, a rendellenességgel szemben. Jézus csodái előre vetítik számunkra: azért jött, hogy a rend megbontója, azaz az ördög felett győzedelmeskedjen.

Joggal merül fel a kérdés, hogy lelki életünkben a süketség és némaság vajon mennyire hátráltat bennünket? Lelki készülődésünk, böjtünk idején adódik a lehetőség, hogy kigyógyuljunk a belső süketségből és némaságból. Imádságainkban pont azt szeretnénk bizonyítani, hogy nem szeretnénk némák és süketek maradni, ezért fordulunk Krisztushoz, a lelkek és testek orvosához.

A mai nap kettős tanítását így foglalja össze az utrenyei kánon egyik tropárja:

„Szentek kara! Fogadjátok el imádságomat, és kérleljétek meg Krisztust, hogy miként a szent kereszt csókolására méltóvá lettem, az üdvösséget szerző kínszenvedés előtt is hódolhassak!”

Szöveg: Szemán András, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye