Spiritual balm in difficult times

Ketten voltunk a templomban. Kint hideg, szeles, nem márciusi időjárás. A szentélyben sötétség, bár minden lámpa és reflektor világított. Az előkészület alatt elhelyeztem a részecskéket a diszkoszon. Rengeteget. Egyet a küzdőkért. Egyet a szenvedőkért. Egyet a már haza költözöttekért. Egyet a mindennapi, igazi hősökért. És egyet a kérdésekért: Meddig? Hányan? Mikor? Épségben? Tényleg?

Az Evangéliumban pedig elhangzott talán a legnagyobb kérdés Édesanyánk, Szűz Mária szájából: Hogyan lehetséges ez? Ez döbbentett rá a válaszra, melyet sokan keresnek e kérdésekkel: keresztényi dolog-e Istent kérdezni? Nem ellentétes-e a hittel? Nem Isten-kritika-e?

Nem! Mária is megtette! Isten Fia is erre biztat bennünket: kérjetek és adatik, zörgessetek és megnyittatik, kérdezzetek és választ kaptok! Ami ez után történt, az számomra a legbiztosabb válasz volt minden kérdésemre. Az üvegablakon keresztülhatolva egy kósza fénysugár világította meg az evangéliumos könyvön lévő keresztet. Egy reménysugár.

„Elég neked az Én erőm!”

„Ne félj, mert megváltottalak!”

Üdvözítő szavak, Isten személyes üzenete egy egyszerű fénysugár által. Ugyanúgy, mint az Istenszülő, Szűz Máriának. Nekem is. És mindannyiunknak. Keressük a fénysugarakat! Mert ott vannak a legnagyobb sötétségben is: bevilágítva a személyes üdvösségünk útját. Lássuk meg őket!

Szöveg: Egri Tibor, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye