The Annunciation of our Most Holy Lady, the Theotokos and Ever-Virgin Mary: celebration in the basilica

A szertartáson együtt imádkozott Szocska A. Ábel megyéspüspökkel a liturgiát vezető dr. Papp Tibor főhelynök atya, dr. Soltész János atya, Miló Miklós atya, Gánicz Tamás diakónus atya, valamint kántorok, lelkipásztorok és néhány családtag.

Papp Tibor atya prédikációjában az örömhírvétel aktuális üzenetéről elmélkedett:„Örömhírvétel. Reményt adóan és hihetetlenül hangzik akkor, amikor úgy érezzük, nincs okunk örömre” – kezdte beszédét a főhelynök, azokra az embertársakra is gondolva, akik négy fal közé bezárkózva, másoktól távol, az otthonukban vannak, és a hírközlő eszközökön keresztül csak az zúdul rájuk kívülről, hogy baj van, félni kell, kilátástalan a világ jövője.

Félelem és kilátástalanság van bennünk. S ez a sok-sok nehéz körülmény arra késztet, hogy vegyük számba, mi az, ami igazán fontos az életünkben. S ha hitünk szerint az örök életre teremtett lelkünk a legfontosabb, akkor ennek a léleknek a jövője, az üdvösségünk mindentől fontosabb – magyarázta az atya. „Ma az üdvösségünk kezdetének örülhetünk, annak, hogy az Istenszülő igenje által, a Mindenható bele tudta vinni megváltó szándékát ebbe a világba Krisztuson keresztül.”

Az újrakezdésre vágyunk sokszor: milyen jó volna az elrontott dolgainkat, s akár mindent előröl kezdeni. „Ma annak örülhetünk, hogy az Isten ennek az újrakezdésnek a lehetőségét mondja bele a világba.”

A teremtésben munkálkodó Szentlélek most Máriát árnyékozza meg, megújító, teremtő erejével új életet indít el a Szűzben, s bennünk, emberekben is, akik a teremtés után végtelen szabadságunk által a rosszat belevittük a világba. De teljes pusztulás helyett Isten Noé partra szállásakor „szivárványt bocsát a földre, mert látta a reményt, látta azt az utat, hogyan lehet mindent mégis jóvá tenni, hogy lehet mindent újrakezdeni. Ez a teremtő Szentlélek adja az Istenszülőnek a kegyelmet, ő indítja el az életet, s működhet bennünk is.”

Munkatársai vagyunk-e az Istennek, aki a jót tevő és jót akaró embereken keresztül viszi az isteni élet reményét és az örömhírt a világba? – tette fel a kérdést az atya. Ha megpróbálunk helyt állni és végezni feladatunkat, kitartani akkor is, ha ez nehéz: azok lehetünk – adta meg a választ.

Az ünnep legfontosabb üzeneteként fogalmazta meg az atya az újrakezdés mozzanatának hogyanját: Mária, annak ellenére, hogy nem látta előre, mi fog történni, mély hitéből fakadóan tudott igent mondani:

„Legyen nekem a te igéd szerint.”

„Legyen példaképünk az Istenszülő ebben a tekintetben is: merjük kimondani, »Uram, nem értem, miért akartad s hogyan alakulhatott így, de biztos vagyok benne, hogy az Istenszeretőknek minden a javukra válik«.”

A mai nap és ezek a körülmények felkiáltójelek – annyi minden, korábban fontosnak tartott dolgot mára a járvány miatt töröltek, így a legfontosabbra figyelhetünk: „hogy kapcsolatban maradjunk a Jóistennel. Most nem a templomok közösségében találjuk meg a vigasztalást, hanem a technika segítségével az otthonunkban; lelkileg vagyunk összekötve, ilyen módon tudjuk imádni Őt.”

Arra buzdította a hallgatókat, hogy ezt a többlet időt fordítsuk a Szentírás olvasására, a családunkra, az életünkről való gondolkodásra: így származhat a nehézségekből újrakezdés az életünkben.

„Vegyük észre az örömhírt: ami igazán lényeges, hogy az Isten mindig mellettünk akar lenni, az most is érvényes” – zárta gondolatait a főhelynök.

A Szent Liturgia végén Ábel püspök atya adta a liturgia záróáldását.

Szöveg: P. Tóth Nóra, fotó: képernyőfotók

Nyíregyházi Egyházmegye