Az Ifjúsági Missziós Társulat szervezésében iskolánkból hárman – Truczkó Balázs, Kozák Feri és jómagam – közel egy hetet tölthettünk el az örök városban; Rómában. Velünk tartott iskolánk volt tanulója Tóth Péter és nővére Tóth Andrea, valamint Keczán Ibolya néni is, aki az ifjúsági missziósok helyi vezetője. Hosszas, több hetes szervezés előzte meg utunkat, mert az út célja nem más volt, mint találkozni audencián a Szentatyával. Nagyon nagy várakozással érkeztünk április 20-án a nyíregyházi állomásra szüleink kíséretében, hiszen ekkor utaztunk budapesti szálláshelyünkre, hogy másnap kora reggel a Ferihegyi repülőtéren várjuk a felszállást. Rómába érkezésünket követően utunk egyenesen a Vatikánba vezetett, ahol Marcus atya fogadott minket, átadta az audiencián való részvételhez szükséges belépő jegyeket és bemutatta a Vatikán egy két nevezetes helyét. Szállásunk Róma külvárosában a Szent István házban volt, ahova tömegközlekedési eszközzel jutottunk el, így már az első napon megtapasztalhattuk ennek másságát is. Este rövid sétát tettünk a szálláshely környékén, természetesen nem maradhatott el az igazi olasz pizza-vacsora.

Másnap – április 22-én - izgalommal indultunk a Szent Péter térre, ahol Ferenc pápa tartotta audienciáját. Nagyon nagy élményt jelentett, hogy bár nem személyesen találkoztunk vele, de igazi közelségből láthattuk és hallhattuk gondolatait. Mindezt több más nemzet képviselőivel együtt tehettük.

Délután, valamint a következő napon Rómában tanuló kispapok lelkes, lelkiismeretes idegenvezetésének köszönhetően Róma nevezetességeivel ismerkedhettünk meg. Jártunk a szent Péter Bazilikában, a Colosseumban, a Trevi-kútnál, a Spanyol lépcsőnél. Ezeken túl az elénk táruló nevezetességeket, illetve számukra élményt nyújtó helyeket – templomokat – igyekeztünk jól emlékezetünkbe vésni. Természetesen nem maradhatott el, az olasz fagylalt és tésztakülönlegességek kóstolása sem, az olasz piacon való alkudozás, az itthon maradt családtagok részére történő ajándék vásárlása sem. Este megfáradtan, de élményekkel gazdagodva köszöntük meg a minket kísérő kispapok támogatását és ezt követően tértünk vissza szálláshelyünkre.

Pénteken, április 22-én sokkal lelkünkben sokkal gazdagabban várakoztunk a repülőtéren.

Hazaérkezésünket követően anyukám kérdésére – Na, milyen volt? – nem tudtam csak annyit válaszolni: Csodálatos és megunhatatlan. Fáradt vagyok, de minden fáradtságot megért ez az út!

Valóban csodálatos élményben volt részünk, melynek megvalósulásához támogatást kaptunk Metropolitánktól, egyházközségeink vezetőitől és természetesen iskolánk vezetésétől is, akik biztosították számunkra, hogy tanítási időben is részt vehessünk ezen az úton. A támogatásokat ez úton is még egyszer köszönjük.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogyha megteheti, ha van rá lehetősége nézze meg ezt a gyönyörű várost, a Vatikánt, a csodás templomokat, épületeket, mert csak gazdagodhat ezáltal.

Deák Dávid
missziós

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum