Lelkipásztorok és hívők újfajta kapcsolatban

„Szabó Tamás atya hasonlatával élve olyan ez a helyzet, mintha egy bárkában lennénk – össze vagyunk zárva, mindenki a maga különbözőségével. Most mutatkozik meg igazán ki hogyan éli meg a kríziseket. A szeretet mellett feszültség is van, de ez természetes” – mondta Szikora Ede Szabolcs beregdaróci parókus arról az állapotról, mellyel már harmadik hete küzdünk: az önként, vagy kötelezően vállalt karanténról, a bezártságról és otthon maradásról.

Az egyházmegye rendelkezése nyomán papjaink is zárt ajtók mögött végezhetnek szertartásokat, a Szent Liturgián a családtagok jelenthetik csupán a közösséget. Ismeretlen és nehézségekkel terhes időszak ez a lelkipásztorok számára is. Igyekezetük, hogy hangjuk elérjen a híveikhez, sokféle kreatív – korábban elképzelhetetlennek tűnő – megoldáshoz vezeti őket.

Megélénkült a közösségi oldalak használata, sok egyházközségben élő közvetítésekkel kapcsolódik össze pap és hívő, lelki vigasztalást nyújtó gondolatokat osztanak meg a hívekkel szóban és írásban. És új kommunikációs csatornákat kell nyitni a hitoktatás számára is.

Ede atyát kérdeztük, ő miként találta meg az elmúlt két hétben az utat keresztény testvéreihez, híveihez és hittanosaihoz. „A honlapom már közel egy éve elkészült, de eddig nem volt időm foglalkozni vele. A weblap egyik célja, hogy – bár nálunk nincs élő bejelentkezés – egy helyen találják meg a hívek az élő közvetítések linkjeit, másik célja pedig, hogy az e-hittanhoz nyújtson ugrópontot. A hitoktatási irodával egyetértésben olyan keretmodulban dolgozom fel a hittankönyveinket, mely segítségével interaktívvá válik a tananyag, és a tartalmak telefonos applikációban vagy asztali alkalmazásban is hozzáférhetőek lesznek.”

Ennek a hosszútávon is lényeges, ugyanakkor nehéz folyamatnak Ede atya még az elején tart, de épp a most kialakult helyzetben mutatkozik meg szükségessége, hiszen Magyarországon az oktatás bizonytalan ideig digitális formában zajlik, a katekéták óráit is beleértve. A hitoktatási segédlet, melyen különféle témákat találhat már az érdeklődő, ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A Legyen ön is milliomos játékban görögkatolikus kvízzé átalakítva forintok helyett talentumokat szerezhetünk, a keresztrejtvények és egyéb játékok pedig szintén élvezetessé teszik a hitoktatás során elsajátítandó kérdéseket. A beregdaróci atya négy iskolában tanít hittant, s majdnem mindegyik iskolában biztosítva van a technikai háttér ahhoz, hogy a most elkezdett munkát élvezhessék a gyerekek, persze csak miután újra látogathatóak lesznek az iskolák. Addig is marad az Internet, a Messenger-csoportok, ahol már korábban is tartotta a kapcsolatot a diákjaival Ede atya.

„Az egyházközség életében is, ahol egy átlagos vasárnapon 40-50 felnőtt hívő és 8-10 gyermek szokott összegyűlni a templomban Szent Liturgiára, komoly változást okozott a mostani helyzet. A megüresedett templom a mi keresztünk ebben a böjti időszakban” – mondta az atya. Az a félelme, hogy kiürül a templom, most valósággá vált. „Volt, amikor azt kérdezték tőlem, hogy miért tartok utrenyét, ha csak a kántor úr és én vagyunk ott, de az imádságnak akkor is van létjogosultsága, ha egyedül végzi az ember, persze a szertartások lényege, hogy közösségben történjenek, minél többen legyünk együtt. Ezért most ez egy nagy próbatétel számomra és a családom számára is.”  

Ma nem az a cél, hogy minél többen jöjjenek el, hanem, hogy minél többen tudjanak együtt imádkozni a lelkipásztorokkal otthonaikból, akár az élő adások segítségével.

A legtöbb hívőt telefonon éri el Ede atya: naponta 2-3 családot hív, hogy hosszabban tudjanak beszélgetni. Emellett minden héten nyomtatott formában eljuttatja az emberekhez a vasárnapi evangéliumhoz kapcsolódó gondolatait is, lelki táplálék gyanánt

Ám jó időben a templomajtó nyitva, az előtérbe be lehet lépni azoknak, akik alapos indokkal betérnek oda – anélkül, hogy bármit is megérintenének, vagy embertársaikkal találkoznának –: hogy könyörögjenek a járvány végéért, vagy csak csendben legyenek együtt az Istennel. A szertartások nem nyilvánosak, s a híveknek hiányzik a Szent Liturgia, a közös imádság.

Szöveg: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye