Betániától Emmauszig I. – Lázár szombat

Az Egyház Jeruzsálemben, egészen pontosan Betániában már 1600 évvel ezelőtt is ünnepelte a Lázár szombatot Egeria útinaplója szerint. Otthonainkban most ehhez az ősi hagyományhoz csatlakozva imádkozunk. Az ünnepnek bibliai alapja van: Lázár feltámasztásának történetét a János szerinti evangéliumban (Jn 11,1-45) találjuk. A nap ünnepélyességét jelzi, hogy a böjti bíbor helyett ma világos a liturgikus szín. A Lázár szombat szorosan összekapcsolóik a virágvasárnappal: troprájuk, az ünnep lényegét ismertető énekük is ugyanaz:

1. hang Az általános feltámadást * kínszenvedésed előtt velünk elhitetni akarván, * Lázárt támasztottad föl halottaiból, Krisztus Istenünk. * Azért mi is, mint ama gyermekek, * a győzelem jelvényét viselve * néked, mint a halál legyőzőjének kiáltjuk: * Hozsanna a magasságban! *’ Áldott, aki az Úr nevében jő!

Lázár Jézus barátja, aki az egész emberiséget is jelképezi. Isten a barátságával ajándékozta meg az embert, de az elfordult tőle, mert azt gondolja, hogy gyorsabban és nagyobb haszonra tehet szert, ha nem a barátságuk játékszabályai, a bizalom és a hűség szerint cselekszik, hanem a maga módján. Amikor Jézus siratja a halott barátját, siratja az egész Istentől elfordult emberiséget és újra a barátságába akarja fogadni azt és életet adni neki.

Az Istennel való barátságunk abban áll, hogy kitartunk a bizalomban és a hűségben, nem előnyök vagy haszon miatt, hanem mert a valódi szeretetnek ez az alapja. Isten a szeretet (1 Jn 4,16), Isten hűséges (MTörv 7,9; 2Tessz 3,3; 1Kor 1,9), Isten bizalommal fordult teremtménye, az ember felé, amikor rábízta, hogy legyen társuralkodója és uralkodjon a teremtés felett (Ter 1,26-31, Bölcs 9,1-3). A keresztségben újra Isten barátai, sőt gyermekei lettünk és rá kell hasonlítanunk, ezért a hűségeben és feltétlen bizalommal tudjuk és kell is Atyánk szeretetét viszonozni.

Szöveg: Orosz István Mokiosz, design: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye