Tegyünk félre mostan, minden földi gondot! – lelki táplálék nehéz időkben

Ha párhuzamban szeretném nézni a Szent Liturgiát és a Szent Nagyböjtöt, akkor pont most járunk ott, ahol a Liturgiában énekeljünk: tegyünk félre mostan minden földi gondot! A legfőbb Misztérium kapujában állunk. Most vonulunk majd Jézussal Lázár sírjához. Nemsokára hozsannát kiáltunk, majd átgondolva életünket rádöbbenünk arra, hányszor árultuk el mi is gondolattal, szóval, cselekedettel, vagy mulasztással azt a Krisztust, akit olyan sokszor (kiváltképp most szeretnénk) dicsőíteni akarunk.

A legfontosabb mégis, hogy a feltámadás végtelen, megkérdőjelezhetetlen és minden emberi gondon át tündöklő lényegét kell megértenünk. Az Isten megváltó szeretetét, amit nem lehet „holmi koronavírus” mögé sorolni.

Most különösen is fontos tehát a felhívás: tegyük félre most a világ nagy gondját. A félelem gondját, a megszokottól való eltérés gondját, a zárt templomok fájdalmas gondját. Krisztus fel fog támadni most is! De ezt most csak úgy érthetjük meg, csak úgy engedjük beragyogni annak fényét életünkbe, ha azzal készülünk a – kétségkívül különleges és rendhagyó – ünneplésre, hogy félreteszünk minden gondot (legalább az imádság idejére).

Érdemes így tennünk, mert a feltámadás tündöklése teljesen más színben világítja majd meg életünket! A baj, a vírus elmúlik, az élet rendszere újra bekapcsol, és életünk is megy tovább. Hagyjuk Krisztusnak, hogy beragyogja zárt otthonainkat, templomainkat. Ne engedjük, hogy a kialakult helyzet a kísértőnek adjon teret arra, hogy összezavarjon. Mert ha nem is a megszokott módon ünnepelhetünk idén, de amit ünneplünk, az nem változik!

Mert „Ma a szent kínszenvedés fénye, üdvösséget ígérve világítja be a világot. Mert Krisztus jóságosan szenvedni siet, s Ő, aki mindenkit kezében tart, magától fölfeszítve marad a keresztfán, hogy az embert üdvözítse.” (nagyhétfő, utrenyei kathizma)

Szöveg: Kocsis Dániel, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye