Saját szenvedésünkhöz merítsünk erőt Krisztus szenvedéseiből! – kínszenvedési evangéliumok a székesegyházban

A nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban szinte egész nagycsütörtökön imát és énekszót hallhatott az oda betérő: személyesen csupán a szertartást végző, vagy abban és az énekszolgálatban segédkezők voltak jelen, virtuálisan azonban bárki eljöhetett, aki a húsvéti lelki felkészülését a járvány okozta megszorítások ellenére is Isten közelében akarja folytatni.

Az élő közvetítésnek köszönhetően a kínszenvedési evangéliumok hosszú, két és fél órás szertartását is (csupán az egyik csatorna adatait vizsgálva) majd’ háromezren tekintették meg – talán csak részleteiben, de még így is többen, mint ahányan eddig ezt a szertartást évről évre látogatták a belvárosi templomban.

Megrendítő élmény, ahogyan az atyák egymást váltva felolvassák mind a négy Evangélium Jézus keresztútjára vonatkozó szakaszait. A tizenkét evangéliumi szakaszt többek között magasztalások, irmoszok, tropárok, könyörgések váltják: ezek többszólamúvá tercelt dallamai bevonják és cselekvővé teszik a híveket is. Az Evangélium hangja négyszer tesz tanúságot Krisztus értünk vállalt önkéntes szenvedéséről, kereszthaláláról. Ettől kezdve már csak a kereplő recsegése égeti belénk nagypéntek tragédiáját.

A szertartás elmélyíti a gondolatot, a hitet, a bizonyosságot. Mint ahogyan Ábel püspök atya záró szavai, aki lelkünkre kötötte:

„Nagyon jól jegyezzük meg ezeket az eseményeket és történéseket, hogy amikor nehéz idők jönnek és még nagyobb megpróbáltatásnak leszünk kitéve, amikor nekünk is szenvednünk kell életünk valamely napján, akkor erőt tudjunk meríteni Krisztus szenvedéséből, annak a Krisztusnak a szenvedéseiből, aki azért jött, és szenvedett, hogy segítse mindannyiunk életét.”

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye