PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

500 forint az imakönyvben

„A legtöbb ember szent képeket tart az imakönyvében. Az én borítóm fülében 500 forint van. Mindig ugyanaz az ötszázas már több mint egy éve. Ez akár furcsának is tűnhet, elvégre az énekeskönyv nem pénztárca, azt csak a templomba visszük magunkkal.”– Riczu Sára osztja meg velünk a különös bakjegy neki szóló jelentését.

Az a darab papír rengeteg dolgot szimbolizál számomra. Nem a pénz szeretetét, ahhoz semmi köze nincs. Sokkal inkább sugallja azt, hogy mindig van miből segíteni. És most sem az anyagi segítségre gondolok. Mindig van egy kedves mosolyom, egy-két szép szavam, egy szelíd pillantásom. Olykor pedig csak néma hallgatásom, de úgy gondolom, erre épp akkora szükség van, mint a tanácsokra. Mindig marad valami a szívemben, amit másoknak adhatok, akkor is, ha a pénztárcám fizikailag üres. Az az ötszáz forint jelenti nekem az adakozást, de egyben emlékeztet arra is, hogy nem csak a pénzzel tudok jótékonykodni. Habár az anyagi gondok szinte mindenhol felütik a fejüket és a híradó is sokat szól a szegénységről, mégis sokkal nagyobb szükség van a kedvességre. Mert sokszor tényleg nem tehet az ember mást, mégis egy apró gesztus többet ér mindennél.

Szeretek ránézni arra a bankjegyre. Megtanított arra, milyen szerepet töltök be sok ember életében. Pont olyan vagyok nekik, mint számomra az az ötszázas. Elrejtve pihen egy kis zugban. Nem nézek rá folyton, nincs szem előtt, de mégis ha eszembe jut, megpillantom, akkor emlékeztet mindarra a jóra, ami a világban van.

Abban a pénzben Krisztus szeretetét látom. Nem adott anyagi támogatást a többi embernek, hisz ő is szerényen élt. Sokkal többet adott nekik: magát az Életet. Habár Jézus ezerszer nagyobb és jobb dolgokat cselekedett, mint én valaha, mégis úgy gondolom, az apró jókkal, kis mozdulatokkal annak a szeretetnek a töredékeit adhatom másoknak, amit ő adott, és ad ma is nekem.

Igen, beismerem, érdekes, hogy számomra ezt egy ötszázas szemlélteti. Ez a darab papír az imakönyvemben már régóta velem van, nem veszem ki belőle. Épp úgy, ahogy Krisztus sem fordul el tőlem, minden pillanatban emlékeztet arra, hogy okkal élek ebben a világban, okkal vagyok más emberekkel körülvéve.

A templomban ülve, énekeskönyvvel a kezemben örülök neki, hogy egy ilyen egyszerű, hétköznapi dologban is megláthatom mindazt, amiről azt hittem, csak a Bibliában találom meg.

Riczu Sára