Nagycsütörtökön délután Kocsis Fülöp Hajdúdorogi megyéspüspök Nagy Szent Bazil liturgiát mutatott be, megemlékezve az eucharisztia megalapításáról. A szertartás keretében myro- és antimenzionszentelés volt, melyet hagyományosan ezen a napon végeznek. Ezen szertartások után a püspöki díszt levéve, derekára kendőt kötött — ahogyan az evangélium szerint Krisztus is tette — és megmosta tizenkét férfi lábát és megcsókolta azokat. Rövid szünet után a Kínszenvedési evangéliumok felolvasása következett.

Nagypéntek délelőtt Királyi imaórákat végeztek, amelyen korábban hagyományos módon még az uralkodó is részt vett, ahogy a nevében is benne van. Délután az alkonyati zsolozsmán (sírba tételi vecsernye) a püspök atya a plascsenyicát (sírlepel) a karjain hordozva sírba helyezte. Seszták István pasztorális helynök megindító beszéde felkészített mindenkit a halott Krisztus melletti virrasztásra. A hívek egész éjjel felváltva ki hosszabb, ki rövidebb időre őrizte a sírt.

Nagyszombaton reggel az egyik legősibb szertartásunkra, a jeruzsálemi utrenyére gyűltünk össze, amikor a kenethozó asszonyokkal együtt sirattuk Urunkat. A várakozás csendjét az éjféli zsolozsma törte meg, majd éjfélkor a feltámadási körmenet után püspök atya megkopogtatta kereszt alakban a templomajtót, mely föltárult. A nép elkezdte énekelni Damaszkuszi Szent János húsvéti kánonját: „Föltámadás napja a Pászka, az Úrnak Pászkája, világosodjunk fel, népek, mert a halálból az életre és a földről az égbe átvitt minket Krisztus Istenünk, kik az ő győzelmét énekeljük.”

Húsvétvasárnap négy nyelven olvasták fel az evangéliumot: görögül, latinul, ószlávul és magyarul. Liturgia után pászkaszentelés következett.

Egész fényes héten és vasárnapról-vasárnapra megemlékezünk Krisztus feltámadásáról.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum