Betániától Emmauszig VII. – Húsvét vasárnap

Húsvét szent éjszakáján a pap meggyújtja gyertyáját a szentsíron lobogó gyertyáról és énekelve buzdítja a híveket, hogy gyújtsák arról egymás gyertyáit (Jertek merítsetek fényt…). Így mennek együtt körmenetben a templom körül sötétben, a kenethozó asszonyokhoz hasonlóan.  Végül megérkeznek a már bezárt templomajtóhoz, amely a lepecsételt sírt ábrázolja és amely előtt a pap felolvassa a Márk szerinti feltámadási evangéliumot (Mk 16,1-8). Ezután felzendül a győzelmi ének a Feltámadt Krisztus ünnepi tropár zsoltárversekkel együtt énekelve majd a pap zörgetésére kinyílik az ajtó. Ezután a pap a hívekkel bevonul a templomba, ahol folytatódik a szertartás Damaszkuszi Szent János ősi kánonjával (753-ben halt meg) és himnuszokkal. A Feltámadási szertartás kánonjait a lendületesség, az a fajta öröm hatja át, amikor szinte csak rövid, tőmondatokban tudjuk kifejezni magunkat, mert olyannyira túlcsordult az örömünk, hogy szinte lehetetlenség kifejezni. A kánon az eseményeknek abba a hevébe von be minket, amely a kenethozó asszonyok sietségében a feltámadás hírüladásában és Péter, illetve János futásában is megjelenik. Az ószövetségi előképek és ígéretek beteljesültek, a szakadás, a szolgaság megszűnt, Krisztus feltámadt.

Aranyszájú Szent János Liturgiáján több helyen is, több nyelven olvasunk fel a János szerinti evangélium első fejezetéből: Kezdetben volt az Ige… (Jn 1,1-17). Krisztus az élet és a világosság forrása, a mi életünkbe is be akar lépni, hogy vele teljes közösségben legyünk: mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. (Jn 1,12)

Délután a Nagy Alkonyati Istentiszteleten újra feltámadási evangéliumot olvasunk (Jn 20,19-25). Húsvét hetének, a Fényeshétnek minden napján nagy ünnepélyességgel tartjuk meg az istentiszteleteket.

Ez szombat után az első nap, vagyis a hét első napja. Ez az új kezdet, az új élet, az új teremtés napja. Az óember szorongása megszűnt, nincs többé félelem a sheoltól (az alvilág az ószövetségi zsidóság számára), vagy a Hádésztól (az alvilág a görögök számára), az üres haláltól, megszűnt az életadó közösségtől való szükségszerű, sorsszerű elszakadásnak a félelme. Többé semmilyen külső erő, esemény, a fizikai halál sem szakíthatja el a megkeresztelt embert az élet forrásától, mert Krisztus által újra Isten barátja lett (Róm 8,39). Isten átkarolt minket és az a feladatunk, hogy ne szakítsuk ki magunkat a karjaiból, amelybe bizony sokan, talán számomra kevésbé kedves emberek is beleférnek. Ehhez segítenek és buzdítanak a himnuszok: … egymást mint testvérek öleljük … gyűlölőinknek is bocsássunk meg. (Húsvéti sztichira)

Bár idén nem lesz ünnepélyes körmenet és szertartás a templom ajtóban, a feltámadt Úr nem hagy minket árván, a Szentlélek bizony meg tudja szentelni ezt a helyzetet is.  Az idén nagy lehetőségem adódott, hogy az Istennel való közösség helyévé az otthonomat tegyem. Más lett a nappalim, mást lett a lakásom, mint azelőtt, mert a gyakori imádság helye lett. A beszédemre a cselekedeteimre nagyobb figyelmet fordítok, mint eddig, hiszen az előbb még Istent dicsértem ezen a helyen, és így vagy úgy a templomban sem beszélek, vagy cselekszek. Tudatosabb lett Isten jelenléte és ereje is az életemben, az otthonomat is beragyogja a feltámadás fénye.

Most az én lakásom a terem ahová Jézus betér. Talán vannak még dolgok, mint az aggódás, félelem, elégedetlenség a szemem előtt, amelyek eltakarják az ő fényét csakúgy, mint az Emmauszi tanítványokét (Lk 24,13-35) akkor is, ha vele tartottam a Nagyböjtben, Nagyhéten. Azonban, ha hallgatom, ahogyan Ő a testén, az Egyházon keresztül magyarázza az Írásokat egyre inkább lehullik a lepel. Megtanulhatom azt is egyre inkább, milyen értékes az Ő teste az Egyház, amelynek a tagja vagyok. Ehhez ad segítséget az elkövetkező időszakban az Apostolok cselekedeteinek és János evangéliumának az olvasása. Ez az időszak áldott lehet amiatt is, hogy újra tudatosítsam, hogy mint Isten gyermeke, barátja, a többi gyermeke testvére, és barátja is vagyok. Az Eucharisztiát a Szent Liturgián nem egymás mellett, hanem együtt ünnepeljük. Így amikor újra összegyűlünk, hogy együtt ünnepeljük az Eucharisztiát, és Jézus Krisztus megmutatja magát a kenyértörésben, és magunkhoz vehetjük, azt még inkább az első keresztények, a feltámadás első tanúinak frissességével és lelkületével tehetem:

A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt… Dicsérték Istent és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát. (ApCsel 2,44.47)

Ezeket olvasta már?

Betániától Emmauszig VI. – Nagyszombat

Betániától Emmauszig V. – Nagypéntek 

Betániától Emmauszig IV. – Nagycsütörtök 

Betániától Emmauszig III. – Nagyhétfőtől nagyszerdáig 

Betániától Emmauszig II. – Virágvasárnap 

Betániától Emmauszig I. – Lázár szombat 

Szöveg: Orosz István Mokiosz, design: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye