A debreceni görögkatolikus közösségek régi vágya vált valóra június utolsó hétvégéjén, amikor Debrecen kedvelt kirándulóhelyén, Hármashegyalján, az erdei iskola udvarán és a szabadtéri színpadot körül ölelő tisztáson találkozhattunk. A debrecen-csapókerti egyházközségben már hagyománnyá váltak a sok vendéget vonzó közösségi rendezvények, de az idén első alkalommal történt, hogy Debrecen valamennyi görögkatolikus egyházközségét hivatalosan is meghívtuk egy közösen töltendő vidám együttlétre. A szervezőket az a szándék vezette, hogy lehetőséget teremtsenek arra, hogy az eddig egymást csak látásból ismerők ténylegesen is megismerhessék, az ismeretségeket pedig barátsággá mélyíthessék. A hívó szót a 3-400 debreceni görögkatolikus híven kívül Miskolc környékén is meghallották és egy 50 fős busszal a szirmabesenyői egyházközség is részt vett eme nagyszabású fesztiválon.

Az ismerkedési lehetőségen túl színes programok is szórakoztatták a jelenlévőket, amelyek között mindenki kedvére válogathatott.  A fiúk sokasága szájtátva figyelte a rendőrkutyás bemutatót, a legkisebbek a Duó Trió gólyalábas előadásának örültek, de voltak akik lovagolni, „ugrálóvárazni”, fogatozni, íjászkodni, vagy éppen horgászni akartak. A főzőverseny végül döntetlennel zárult, mind a tizenöt bogrács első minősítést kapott a fogyasztóktól. Volt olyan, ami még el sem készült már el is fogyott.  A családoknak a kisvasúttal történő utazás is bizonnyal feledhetetlen emlék lesz. Egy dologban mindenki egyetértett, azt hogy a kezdeményezést jó lenne még bátrabban, még nagyobb elköteleződéssel folytatni.

Vasárnap pedig egyházközségünk alapításának tizenötödik évfordulóját ünnepeltük. A szent liturgiát Dr. Szarka János szirmabesenyői parókus atya vezette és Papp Miklós nyíradonyi parókus atya volt az ünnepi szónok. Nagy öröm volt mindannyiunk számára, hogy a szirmabesenyői hívek nem csak a családi napunkat, hanem a templombúcsúnkat is megtisztelték jelenlétükkel. Az ünnepi szent liturgiát követően már hagyományosan minden jelenlévőt megvendégeltünk, akik között sokan voltak a szombati napi résztvevők közül. Az együttimádkozás után még ráérősen múlattuk a barátok között az időt, s megértettük, hogy miért mondja a Zsoltáros: „Ó mily szép ha a testvérek együtt időznek.”

A program a NEA-KK-15-SZ-0225 pályázati támogatásból valósult meg.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum