Ma mi vagyunk azok, akik Krisztus sírjától indulva egy új világot építhetünk – lelki táplálék nehéz időkben

Ezekben a napokban összetört minket a világ nagypéntekje. Ami addig normális és megszokott volt, az egyik pillanatról a másikra eltűnt. Hasonlót éltek meg a tanítványok is. Az életnek volt egy megszokott rendje, Jézussal voltak, és ő sokat beszélt az éltető szeretetről, a gondoskodó Atyáról, az örök életről, és nagyon közel érezték magukat az Istenhez.

De ez a világ összedőlt, és ők egyedül maradtak, ahogyan mi is egyedül maradtunk. Egyedül maradtak az apostolok, egyedül maradt Tamás, egyedül maradt arimateai József és egyedül maradtak a kenethozó asszonyok. De kellett ez az elvonulás. Kellett a világ és önmaguk gyászolása, hogy valami lezáruljon és egy új világ kezdődjön. Így lettek a passzív hallgatóságból aktív tanítványokká.

• Az apostolok egyre bátrabban hirdetik az új világ örömét
• József példát ad tisztességből, becsületből, emberségből
• kenethozó asszonyok, a világ újraindításakor tettekben megnyilvánuló szeretetben segítik azt.

Azt hiszem, hogy ebben az évben ezt mi különösen átélhetjük. A passzív, készen kapott hit helyett fel kell építeni a sajátunkat. Ma mi vagyunk azok, akik Krisztus sírjától indulva egy új világot építhetünk. Egy új világot, ahol a hétköznap hősei a főszereplők, egy új világot, amiben mi vagyunk az arimateai Józsefek, ahol mi vagyunk egy a kenethozók közül.

Szöveg: Szabó Tamás

Nyíregyházi Egyházmegye