Együtt az Istenszülővel – lelki táplálék nehéz időkben

Mindazokért imádkozol, ó, jóságos Szűz Mária, kik hittel menekülnek erős védelmed alá, mert Isten előtt hatalmasabb közbenjárónk nincsen, ki minden bajunkban és szorongatásunkban mentene bennünket.

Milyen nagyszerű, hogy Máriának „erős védelme alá” menekülhetünk. Óhatatlanul felmerül itt az első keresztény évezred fordulóján kialakult ünnepünk: az Istenszülő oltalma. Liturgikus szövegeink azt mondják el, amit az ikon megjelenít. Mária kiterjeszti oltalmi leplét az ő keresztény népe fölé. Mindnyájan oda menekülhetünk az ő „erős védelme alá”. Népiesen azt mondják, hogy Mária köntöse, köpenye vagy palástja alatt mindenki menedéket találhat. Az oltalmi ünnep védőlepelről szól, a Paraklisz pedig nem részletezi, hanem egyszerűen erős védelmet említ. A lényeg végül is ez!

Azt énekeljük a Parakliszban, hogy „Isten előtt nincs hatalmasabb közbenjárónk”, mint Mária. Természetesen ez az emberekre vonatkozik: az emberek között nincs nagyobb közbenjáró. Az Újszövetség sugalmazott – tehát tévedhetetlen – szava viszont az mondja, hogy „egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5). De azt nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus Krisztus egy személyben „tökéletes Isten és tökéletes ember”. Tehát ember is, de ugyanakkor Isten is! Mária viszont „csak” ember. És minthogy Jézusnak valóságos édesanyja lett, így a legszorosabb kapcsolatban állva vele, tényleg ő a leghatalmasabb és leghathatósabb közbenjárónk.

Azt énekeljük a Parakliszban, hogy Mária „minden bajunkban és szorongatásunkban” velünk van, megment bennünket. Mivel Jézus végrendelete révén édesanyánk lett Mária – „Íme, a te fiad” (Jn 19,26) – jó anyaként minden szükségünkben segítségünkre van. A Paraklisznak – ami önmagában „könyörgő ájtatosságot” jelent – az alcíme jól megvilágítja ezt: „Énekelhetjük a lélek minden kísértésében és szorongatásában”.

Milyen jó, hogy mennyei édesanyánk „imádkozik értünk”! Milyen jó, hogy ő „hatalmas közbenjárónk”! Milyen jó, hogy velünk van „minden bajunkban és szorongatásunkban”! – Ezt élhetjük meg minden alkalommal, amikor a Parakliszunkat imádkozzuk.

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye