Személyesség és nyugalom

A jubileumi esztendő örömére Keresztes Szilárd püspök atya tartotta a tisztelendő asszonyok lelkigyakorlatát július 21. és 24. között Máriapócson. Az édesanyák, nagymamák számára igencsak alkalmatlan időpont és a trópusi időjárás ellenére harmincöt papné elfogadta a meghívást az elcsendesülést és töltekezést jelentő napokra – és nagyon nem bántuk meg! Mindenekelőtt Szilárd püspök atya építő gondolatai és a közös imádságok lélekerősítő atmoszférája, de a csöndünk és a beszélgetéseink, a sétáink, a hitről és az értékrendről szóló, jókedvű és szeretetteli dialógusaink, hétköznapi örömeink és fájdalmaink őszinte megosztása is hozzájárult ahhoz, hogy most maradandó lelki-szellemi élményt nyújtó néhány napért adhatunk hálát a jó Istennek.

A Szilárd püspök vezetésével korábban lelkigyakorlatozó férjek beszámolója alapján úgy sejtettük, a Korintusi levél lesz a mi elmélkedéseink témája is. Reméltük, hogy kissé „lebutított” változatban, hogy mi, papnék is értsünk belőle valamit. Püspök atya azonban megkülönböztetett időt és energiát szánt a készületre, és beszédeiben a legszemélyesebb szent páli iratot, a Filippiekhez szóló levelet fejtette ki számunkra. Előadásai érthetőek, a laikus hívő számára is jól követhetők voltak, és áradt belőlük a személyes szeretet, a nyugalom és a bölcsesség. Szavaiban nemcsak azt éreztük: tudja, mit mond, hanem azt is: tudja, kiknek mondja. Úgy éltük meg vele e néhány napban mai élethelyzetünket, mintha egy páli gyülekezet tagjai lennénk, akikhez az apostol szól, hitüket és élethelyzetüket jól ismerő és jól kezelő, személyes, az evangéliumból táplálkozó szeretettel.

Lelkigyakorlatunk vezetője hitből fakadó nyugalommal beszélt a leglényegesebbekről: életről és halálról, mennyei polgárságunkról, félve-remegve munkálandó üdvösségünkről. Ugyanakkor az örök élet horizontjában, mégis hétköznapi természetességgel szólt az emlékezet megtisztításáról, az élet és a szolgálat nehézségeiről, a gondoskodás öröméről, a szeretet gazdagságáról, örömekről és vágyakról; úgy beszélt hozzánk, mint aki ismeri a lelkünket: mintha maga is átélte volna női, anyai, papnéi létünk meghatározó, életalakító momentumait. Bocsánat a profán megközelítésért: Szilárd püspök vagy átélt egy áramütéssel kombinált villámcsapást (vö. Mel Gibson Mi kell a nőnek? című filmje), vagy egyre tisztábban, egyre jobb hatásfokkal dolgozik benne a Szentlélek. Mivel moziba tudomásunk szerint a főpásztorok viszonylag ritkán járnak, nagy örömmel és hálás szívvel az utóbbira tippelünk.

A lelki élmények mellett tisztelettel köszönjük a financiális hátteret biztosító érseki/püspöki döntést is, amelynek révén e szép napokat ajándékként élhettük át.

a Tisztelendő Asszonyok nevében
Obbágy Lászlóné, Nyíregyháza-Kertváros

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum