Együtt az Istenszülővel III. – lelki táplálék nehéz időkben

Minden szenvedőnek öröme, üldözöttek pártfogója, szegények táplálója, jövevények vigasza, háborúságban szenvedők menedéke, betegek látogatója.

A Srí-Lankán történt szörnyű terrortámadás után sok fotót lehetett látni a barbár pusztításról. Az egyik nagyon feltűnő volt: egy templomban, amit a felrobbantott bomba szinte teljesen elpusztított, a romok között ott állt a talapzatán a Szűzanya szobra. A szilánkok agyonsebesítették, de a helyén maradt. Ott állt rendületlenül. Mint az egyház Anyja, az elpusztításra szánt keresztények édesanyja!

Hát nem erről szól a Parakliszunk sztichirájának első sora? Mária „minden szenvedőnek öröme, üldözöttek pártfogója, szegények táplálója”?! – Igen, ő a legnagyobb szenvedés közepette is örömöt tud nyújtani. Kiben bizakodhatna jobban az ember – nemcsak azok a keresztény testvéreink, akiknek ténylegesen az életét fenyegetik a szörnyű terrorcselekmények –, hanem mi is, mert, bizony, kinek nincs jelen valamiféle szenvedés az életében? Az üldözötteket pártfogolja, ha másképp nem, akkor úgy, hogy Fiára mutat, akit, ha el nem hagyunk, az üdvösségbe jutunk. És a legnagyobb szegénységben is megérezhetjük a tápláló szeretetét, amellyel az élet forrásához, Jézushoz vezet bennünket.

Az ének további részében azt énekeljük, hogy Mária a „jövevények vigasza” és a „háborúságban szenvedők menedéke”. Igen, az Európát ma elárasztó nagy menekülthullám idején változatlanul azt mondjuk, hogy a legjobb megoldás az, ha otthon segítjük meg őket, hogy ne is kelljen „jövevénnyé” válniuk idegen földön. De a segítséget nem szabad megtagadni tőlük. Mint ahogy a Szűzanya sem teszi, mert „vigaszuk”, és a háborúban „menedékük”. Mária a helyén marad, még a bombaszilánkoktól megtépázottan, megcsúfolva, meggyalázva is, de a helyén marad! Mi is fordulhatunk hozzá lelki háborgásaink idején.

Végül „betegek látogatójaként” tiszteljük Máriát. Felkeres bennünket is, hogy enyhületet adjon. Mint a jó édesanya, aki a gyermeke láztól verejtékező homlokát áldó kezével megsimogatja. Ott látjuk ennek gyökerét a most is hallott Evangéliumban. Igaz, Erzsébet nem volt beteg, hanem áldott állapotban volt, de Mária felkereste, és „három hónapig nála maradt” (Lk 1,56), hogy segítségére legyen.

Forduljunk hát bizalommal mennyei édesanyánkhoz, aki a szenvedésben is örömöt ad, aki megvigasztal, aki meglátogat bennünket is!

Ezt olvasta már?

Együtt az Istenszülővel II. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel – lelki táplálék nehéz időkben

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye