„Lépcső lett és létrafokokká váltak mennybemeneteledhez a rád dobált kövek, ó István…” – idézte az ünnep egyik himnuszát Kocsis Fülöp metropolita atya Hajdúdorogon, párhuzamba állítva a görögkatolikusok évszázados küzdelmeit védőszentjük, Szent István vértanú sorsával.

Ferenc pápa ebben az évben, január 12-én rendelkezett a pallium átadásának új liturgikus rendjéről. A hagyományos vatikáni ünnepség minden egyes érsek számára kiegészül a saját érseki székhelyén megrendezendő szertartással.

A pallium fehér gyapjú körszalag, amely Jézust mint a bárányokat a vállán hordozó Jó Pásztort jelképezi. A pallium átadásának hagyományos időpontja június 29-e, Péter és Pál apostolok vértanúságának ünnepe, amelyre az adott évben érsekké kinevezett püspökök Rómába érkeznek, és a pápa kezéből átveszik új megbízatásuk jelképét. Ferenc pápa mostani rendelkezésével az új érsekeknek a saját egyházmegyéjükben a helyi apostoli nunciustól kell fölvenniük a palliumot. Ebben az évben tehát először, a június 29-én közösen celebrált ünnepi szentmise során megáldotta ugyan a pápa a palliumokat, de azokat utána csak egyszerű formában adta át az egyes kinevezetteknek. A pallium fölhelyezése, vagyis az érsek nyakába helyezése az egyes egyházmegyékben történt, mindegyik helyi egyház a szuffragáneus egyházmegyék püspökei, valamint az őket elkísérő hívek jelenlétében.

A változtatás jelentősége abban áll, hogy jobban kiemeli az újonnan kinevezett érsekek kapcsolatát a saját helyi egyházukkal. Ez lehetőséget ad arra is, hogy több hívő lehessen jelen e számukra nagyon jelentős szertartáson.

A keleti hagyományra való tekintettel Fülöp érsek-metropolita nem palliumot, hanem omofort kapott a Szentatyától. Az omofor a püspökök három csíkkal díszített rendi jelvénye, amely kifejezi az egyházi rend három fokozatát (diakónus, pap, püspök). Amikor az omoforra egy negyedik csík is rákerül, ez a metropolitai címet jelképezi.

Kocsis Fülök érsek-metropolita 45 társához hasonlóan szintén hazatért Rómából a megáldott érseki omoforral, amely előtte egy éjszakán át Szent Péter apostol sírján nyugodott, hogy azt a magyar görögkatolikus hívek jelenlétében, külön ünnepségen vegye föl először.

Ez történt augusztus 1-jén a Hajdúdorogi Székesegyházban celebrált föltámadási vecsernye keretében. Annak kezdetén Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius kifejezte örömét, hogy újra eljöhetett a Hajdúdorogi Székesegyházba, hogy itt eleget tegyen Ferenc pápától kapott feladatának, és Fülöp érseket felruházza az egység és a közösség szimbólumával, az érseki omoforral. Kérte, hogy vezesse egyházát a szeretet és az egység kötelékében.

A vecsernyét Kocsis Fülöp metropolita már az érseki omoforban, a hozzátartozó kettős panágiával végezte. Prédikációjában a Hajdúdorogi Főegyházmegye védőszentjének előünnepén párhuzamot vont István diakónus, első vértanú megkövezése és a görögkatolikusok küzdelmei között, amelynek eredménye lett száz évvel ezelőtt a magyar görögkatolikus egyház létrejötte, most pedig a metropólia. „Lépcső lett és létrafokokká váltak mennybemeneteledhez a rád dobált kövek, ó István…” – idézte az ünnep egyik himnuszát. A gyilkosságra használt kövek a mennybe emelték a vértanút. Éppen így bármilyen megpróbáltatások érik is az embert vagy akár az egyházat, azok a hit erejénél fogva átalakulhatnak Isten ajándékaivá. Őseink hite igazolta ezt, hiszen annyi értelmetlennek látszó küzdelem és elnyomatás után mégis létrejött, él és fejlődik a magyar görögkatolikusság. Bizonyítják ezt a szaporodó egyházmegyék, a megszületett metropólia, a növekvő egyházkormányzat. Hitünkön múlik, hogy amit kapunk, azzal hogyan gazdálkodunk, mivé válik a kezünkben. Ugyanakkor súlyos örökség is ez egyben, mert ha nem követjük elődeinket, akkor helyettünk ezek a ránk dobált történelmi kövek fognak megszólalni. Nem hallgathatunk, tehát, és nem maradhatunk tétlen! Miként őseink hittek benne, imádkoztak és küzdöttek a magyar görögkatolikus egyház létrejöttért és fejlődéséért, úgy a mi feladatunk ennek folytatása a jelenben és a jövőben.

Ferenc pápa, amikor a Szent Péter-bazilikában átadta a palliumokat és a két keleti metropolitának az omofort, akkor tanításában három feladatot hangsúlyozott: az imádságot, a hitet és a személyes tanúságtételt. Imádkozz és tanítsd meg imádkozni a rád bízottakat – buzdította a Szentatya az egyházi vezetőket. De hiába imádkozol, és lehet hegyeket mozgató hited is akár, ha az életed nem tanúságtétel, akkor hiába kaptad meg az egyházi címet, hiába bíztak rád annyi embert. „Én máshoz nem értek, csak az imádsághoz, ahhoz is alig – vallotta meg az új metropolita – de Ferenc pápa szavai megerősítettek, hogy ez is lehet hiteles út az egyház vezetésében. Szeretném, ha imádkozó családok töltenék meg a görögkatolikus otthonokat, ha egyházközségeink, de gyarapodó intézményeink is mind elsősorban imádkozó közösségekké válnának.”

Végül kéréssel fordult az egész magyar görögkatolikussághoz: Egy ember nem tudja fölépíteni a metropóliát, de két-három püspök, sőt kétszáz pap és háromszázezer hívő sem, ha nincs meg mindegyikükben az a hit, amely, ha kell, a köveket is megváltoztatja, amely az életeket is képes teljesen átformálni az Isten akaratának megfelelően.

fényképek: Kranyik László

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum