„Végre itt vagyunk!” Ez az egyszerű és rövid mondattal kezdte gondolatait Takács Gusztáv atya a hétfő esti vecsernye után Hajdúböszörményben az Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat kezdőnapján. Talán ez a rövid mondat fejezi legjobban az előző egy év várakozását, hiszen sok száz fiatal várt arra, hogy újra találkozhasson és együtt töltsön imádságban, barátságban, fáradtságban, fájdalomban és örömben egy hetet zarándokolva a Pócsi Szűzanyához.

A délután folyamán folyamatosan érkeztek meg a városba a már veteránnak számító és a leendő zarándokok. Hamar kialakult a hosszú, kígyózó sor a regisztrációnál, ahol mindenki megkapta a zarándokcsomagját, kialakultak a csoportok (piros, zöld, sárga és kék), elkezdődtek az ismerkedések.

A már említett vecsernye után mindenki jóllakott a hajdúböszörményiek főzte marhapörkölttel, melyet az egybegyűltek le is mozoghattak, hiszen a Bocskai Néptáncegyüttes műsora után táncházat vezetett. A házigazdák főtt kukoricát és dinnyét ajánlottak fel vacsora-kiegészítésképpen.

Nehéznek mondható zarándokút áll előttünk, melynek van egy fizikai és a lelki célja. A négyszáz fiatal közös fizikai célja a kiinduláspontból a végpontba való eljutás, mely fizikailag sokszor megterhelő, sokszor fáj, de mégis mindenki felajánlja a megpróbáltatásokat, hogy az egyéni célját elérje, vagy éppen tegyen érte, megközelítse azt.

De mégis milyen tudattal érkeztek a fiatalok a zarándoklatra? Megkérdeztem őket:

Mit jelent számodra az ifjúsági zarándoklat?

Lili: Testi-lelki feltöltődést. A zarándokút során közelebb kerülök Istenhez, mely során nem törődök a testi-lelki kínokkal. A hét végén eljutok az Istenszülőhöz. Nagy meghatódottsággal tapasztaltam eddigi zarándoklataim során, hogy ennyi lelkes fiatal egy cél érdekében összegyűlik, hogy együttes erővel eljuthasson Máriapócsra.

Máté: Mindig jó haladni, haladni egyik irányból a másikba. Sosem azt nézzük, mi van mögöttünk, hanem, hogy mi vár ránk. Számomra ilyen a zarándoklat is, mert amikor itt vagyok a zarándoklaton, akkor sose azt nézem, ami elmúlt, mi az ami már mögöttem van, hanem azt, ami még vár rám, a lehetőségeket.

Céllal érkeztél a zarándoklatra vagy éppen választ keresel?

Lili: Céllal érkeztem, az idei zarándoklatomat a betegekért szeretném felajánlani.

Máté: Mind a kettő. Az a célom, hogy választ találjak a kérdéseimre. Nagy változások előtt állok az életem kapcsán. A zarándoklaton csak előre tekinthetek, az segít a válaszok megtalálásában.

Tóth Teodóra
fotó: Mosolygó Béla

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum