Bárka-napló 6. – Élet a bárkán túl – lelki táplálék nehéz időkben

Még esik, s esni fog napokig. De most már ismerős a helyzet, nem csak azért, mert megszoktuk, megtanultunk együtt élni az esővel, hanem mert rájöttünk, volt már ilyen az életünkben. Igaz más formában, más körülmények között, de volt. Most már tudjuk, hogy emberi történeteinkben már átéltük, átéljük ezeket, életünk történeteiben ott van a vízözön és ott a bárka:

• mikor meggondolatlan szavak esnek ránk és megsértődtem-bárkába költözünk
• mikor az önzőség tengerén hajózunk és magányból építünk bárkát
• mikor a gyűlölet ropogtatja gondolatbárkánkat
• mikor összecsapnak felettünk a hullámok, és életünk hajóját nehezen tudjuk iránytani
• mikor úgy érezzük, hogy mindent elborít körülöttünk a reménytelenség árja, és úgy érezzük, hogy mindennek vége.

Számtalan módon élünk lelki-bárkába bezárva. Amiben az a legveszélyesebb, hogy ebbe bele lehet törődni, ehhez hozzá lehet szokni, és akár tragédiává válhat, mikor azt hisszük, hogy lehet végleg a víz az úr.

De Noé története folytatódik. Mert a nagy Rendező mindig tovább tervez. Az Ő távlata sokkal szélesebb, sokkal teljesebb, sőt örökkévaló.

Azután Isten azt mondta: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.«

Még esik, de a remény napsugarai erőteljesen áttörik a szürkeséget. Sajátos de gyakori életállapot ez, mikor életünkben egyszere van jelen fény és árnyék, eső és napsütés, bűn és kegyelem.

Feltűnt a szivárvány, s szépséges a tudat, hogy az eső és a nap, a gyűlölet és a szeretet, az élet és a halál szivárvánnyá szelídül a nagy Mester kezében. Az ő kezében a szivárvány az élet üzenete, az ő kezében a szivárvány a remény teljessége. A szivárvány a végtelen színpompája. A szivárvány a láthatatlan fény látható csodája. A szivárvány Krisztus arca, aki a láthatatlan Isten látható valósága.

A szivárvány örök jel és üzenet; az újrakezdés Istene, az élet Istene ezt üzeni nekünk: van élet az özönvízen, van élet a reménytelenségen, van élet a bárkán túl.

Noé hittel szállt ki a bárkából, mert tudta, hogy az élet sokkal több, mint eső és bárka, az élet sokkal több, mint bűn és büntetés. Azzal a hittel szállt ki, hogy az életben mindig ott van az újrakezdés, a folytatás. Bár tudta, sok munka vár rá, mert újjáépíteni mindig nehéz feladat, de hittel kezdte az újjáépítést, mert az ő Istene, a mi Istenünk az újrakezdés, az örök élet Istene, akinek egyetlen vágya, hogy azoknak, kiket teremtett életük legyen és bővebben legyen.

Ezt olvasta már?

Bárka-napló 5. – lelki táplálék nehéz időkben

Bárka-napló 4.: Palackposta gyermekeinknek – lelki táplálék nehéz időkben

Bárka-napló 3.: Palackposta apa(p)társaimhoz – lelki táplálék nehéz időkben

Bárka-napló 2. – lelki táplálék nehéz időkben

Bárka-napló 1. – lelki táplálék nehéz időkben

Szabó Tamás atya: Bárkává vált otthonainkon legyen rajta az Úr áldása! – Lelki táplálék nehéz időkben

Szöveg: Szabó Tamás, design: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye