Együtt az Istenszülővel XIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Üdvözlégy, arany gyertyatartó!

Mi jut eszébe az embernek a gyertyatartóról, ha az evangéliumra gondol? Nyilván az, amit Jézus tanít: nem azért gyújtanak gyertyát, hogy befödjék vagy az ágy alá tegyék, hanem azért, hogy gyertyatartóra helyezzék, hogy ott világoskodjék mindenkinek (Lk 8,16).

Mária nem rejtette véka alá a hitét, vallásosságát, Isten iránti szeretetét. Igaz, keveset tudunk róla a hiteles evangéliumból, mert ott Jézus Krisztus személye az igazán fontos, de amit tudunk, az ezt mutatja! Elfogadta az ismeretlen isteni akaratot, élte az emberek hétköznapi, ámde vallásos életét, ami a segítőkészségben is megnyilvánult, akár Erzsébet meglátogatására, akár a kánai menyegzőre gondolunk. De ott látjuk a tizenkét éves Jézussal a templomba zarándokolni is. Példa mindnyájunk számára az ő hite, vallásosságra, tartóra helyezett, Istennek elkötelezett, az emberek számára világító élete.

Az Ószövetség világába is visszaléphetünk, hiszen Mária oda tartozott. Tudjuk, mennyire fontos volt a templomi felszerelések között a gyertyatartó (Kiv 25,31), hogy bevilágítsa a templomot, a szentélyt. A gyertyatartó nem maga a világosság, hanem csak a hordozója. Mária a „világ világosságát” (Jn 8,12) hordozta, Jézus Krisztust, aki saját magát nevezte így. Róla énekeljük karácsony előestéjén, hogy „a soha nem alkonyodó Nap (világosság) a Szűznek méhéből fölragyogni siet”. Azért, hogy születése „földerítse a világnak az istenismeret világosságát”. Ebben kapott szerepet Mária: hordozta az igaz világosságot, „mely megvilágít minden e világba jövő embert” (Jn 1,9).

Arany gyertyatartónak nevezzük Máriát a Parakliszban. Nem egy közönséges, akármilyen gyertyatartó ő, hanem olyan, ami a legnemesebb fémből készült. Tudjuk, hogy az arany nem rozsdáll, nem korrodálódik, mindig egyformán ragyog. Mint az Istenszülő az ő örök szépségében, ártatlan tisztaságában. Mint „legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénk”! Az „arany” jelző az ő egyedülálló, kegyelemteljes voltára utal. Jelzi, hogy csakis a legkiválóbb teremtmény lehetett méltó arra, hogy Isten Fiának a földi édesanyjává lehessen.

Amikor Máriát mint arany gyertyatartót köszöntjük, vegyünk példát tőle. És tartsuk meg Jézus tanítását: „Úgy világoskodjék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat” (Mt 5,16).

Ezt olvasta már?

Együtt az Istenszülővel XIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel X. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IX. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel V. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IV. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel III. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel II. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel – lelki táplálék nehéz időkben

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye