Egyszer egy lovagnak hosszú útra kellett mennie. Hogy az úton hiány ne érje, minden eshetőségre felkészült. Kardot és páncélt vett arra az esetre, ha ellenséggel találkozna. Egy kanna olajat a napégés ellen. Baltát szerzett, hogy tűzhöz fát vághasson. Sátort és takarókat éjjeli nyugalmához. Edényeket, élelmet és lova számára zabot. Így, alaposan felszerelve indult útnak. Amikor már körülbelül félúton járt, egy keskeny hídon kellett átmennie. Noha lova óvatosan lépkedett, a felhalmozott teher mégis megbillentette, és a lovassal együtt a folyóba esett. A lovas vízbe fulladt, mert mentőövet elfelejtett magával vinni.
…Ha túlterheljük magunkat előrevetett bajokkal, a sors jót nevet rajtunk. Olyan akadályokat is képes elénk gördíteni, amikről nem is álmodunk. Csak az, aki hittel és bizalommal indul útnak, csak az utazik biztonságosan és könnyen…
Martin Buxbaum
HERE YOU ARE: SPIRITUALITY / WEEKLY THOUGHTS
BACK TO TOP