Együtt az Istenszülővel XIV. – lelki táplálék nehéz időkben

Üdvözlégy, igazhitűeknek tisztelendő dicsősége!

„Dicsőséges Istenszülő és mindenkorszűz Máriának, Krisztus Istenünk Anyjának” nevezzük Máriát a Parakliszunk végén. Előtte azonban egy sztihirában is énekeljük róla, hogy „üdvözlégy, igazhitűeknek tisztelendő dicsősége”. Próbáljuk meg átelmélkedni ennek mondanivalóját.

Igazhitűekről szól először a szövegünk. Igen, szó szerint kell értenünk ezt a kifejezést. Azokról van itt szó, akiknek valóban igaz a hite. Hangsúlyozni kell ezt, mert idegen nyelveken az igazhitűt ortodoxnak vagy pravoszlávnak mondják. És ez a megfogalmazás már nem az ókeresztény korból, hanem az első évezred végéről való. Mi a kezdet kezdetéhez megyünk vissza, és így nevezzük magunkat igaz hitűeknek. Akiknek a hite nem szenvedett csorbát, mert az eredeti forrásból merít. Vagy egy másik hasonlattal élve: az igazi szőlőtőn lévő vesszőként (Jn 15,5) tápláljuk és éljük meg a hitünket. És ez Máriával kapcsolatban is érvényes: mi tiszta Istenszülőnek valljuk és hirdetjük őt, amint azt atyáink tették már a 431-es Efezusi Zsinat óta.

Tisztelendőnek nevezzük Máriát. Hát ha valakit lehet így nevezni, akkor az valóban ő! Tisztelhetjük őt az ő személyes nagysága miatt. Az egyház egyetemes tanítása szerint soha be nem szennyezte bűnnel a lelkét. Ezt pedig megelőzte az isteni kiválasztás: a mennyei Atya saját Fia édesanyjául választotta őt ki, akit az egyik énekünk szerint „nem megtisztított az eredeti bűntől, hanem előre megóvott tőle, egyedül az egész emberi nemből”. Így valóban „tisztelendő”, akit a szó jelentése alapján is tisztelni „kell”!

Dicsőségről szól a harmadik szó. Nekünk, az igazhitűeknek „dicsősége” Mária. Igen, mert ő legeredetibb ember. Az egész mindenségnek is „dicséretes ékessége”, amint már korábban láttuk. Most pedig azt láthatjuk, hogy nekünk dicsőségünk ő. Mert tényleg őbenne ragyog fel az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember (Ter 1,28), mégpedig úgy, ahogy az eredeti, a bűnbeesés előtti állapotában volt. Mária tehát a teljes ártatlanság: Isten ártatlan teremtménye, nekünk pedig példaképünk. Igaz, az ő emberi, de Istentől vezérelt nagyságát nem tudjuk elérni, de közelíteni tudunk hozzá. És valóban: úgy lesz a mi igazi dicsőségünk, ha minél jobban megközelítjük az ő erkölcsi nagyságát.

Íme, egy újabb virágszálat foglalhatunk bele a májusi estéken őt köszöntő virágcsokrunkba!

Ezt olvasta már?

Együtt az Istenszülővel XIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel X. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IX. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel V. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IV. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel III. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel II. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel – lelki táplálék nehéz időkben

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye