Bátran beszéljünk Jézus feltámadásáról akár alkalmas az idő, akár alkalmatlan – Szent Liturgia mennybemenetel ünnepén

A reggel 7-kor kezdődő utrenyét Kruppa Tamás atya vezette, a Szent Liturgiát celebrálta és prédikált Ignácz Gyula atya, az ünnepi szertartásokon jelen volt Szocska A. Ábel püspök atya; Orosz István Mokiosz atya diakónusi, Tóth Norbert kántori szolgálatot teljesített.

A Szent Konstantin és Ilona társapostolok emléknapjával egybeeső ünnepnapon az evangéliumi szakasz Jézussal és az apostolokkal történt eseményeket idézte fel. Ehhez kapcsolódott Ignácz atya elmélkedése is.

Jézus ugyanis miután a feltámadását követő negyvenedik napon megjelent apostolaiknak, mondván: „békesség nektek”, a tanítványok kételkedtek, Ő eledelt kért tőlük, hogy bizonyítsa: nem szellemkép, hanem testben van velük. Majd együtt kimentek az olajfák hegyére és áldás közben felemelkedett a mennybe, s ott felhő borította be.

„Felhő borította be Isten dicsőségét akkor is, amikor Mózes beszélt az Atyával – állított párhuzamot az ószövetségi jelenettel a segédlelkész atya –, az Isten dicsőségét az ember nem láthatja.” E beszélgetés után Mózest nem Isten színről színre látása vezeti, hanem parancsokat kap, melyeket útjelzőként követhet. A tanítványokhoz a Szentlelket küldi Jézus, hogy „az isteni Lélek szabadsága” vezesse őket, s általa megerősödve tanúságot tegyenek róla minden földön. Ahogyan az apostolok cselekedeteiben is olvasható:

»De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.«

Hiszen nemcsak a zsidóké lesz az örömhír, hanem mindenkié, idézte fel az atya Jézus ígéretét a szamariai asszony történetéből. „Ahogy Jézus szóba állt az asszonnyal, úgy a Szentlélek irányítása, vezetése alatt mi is bátran elmegyünk a pogányokhoz. S szükség is van erre a mai világban, hiszen keresztények és nem keresztények, keresztények és pogányok között néha milyen éles ellentét feszül. Szükségünk van a Szentlélekre, akit Jézus megígért nekünk, s arra is, hogy ez a Lélek bátorítson minket: bátran beszéljünk Jézus feltámadásáról akár alkalmas az idő, akár alkalmatlan.”

Az angyalok tanúsága szerint Jézus ugyanúgy fog eljönni majdan, ahogyan felvétetett a mennybe: Jézus kilép a homályból, látni fogjuk dicsőségét, áldás közben jön el, s megkérdezi: van-e valami ennivalónk.

János Evangéliumából azt is megtudjuk, milyen eledelre gondol Krisztus:

»Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.«

A válaszunk tehát igen kell legyen kérdésére: „hogy megcselekedjük, amit Jézus vár tőlünk, hogy a Szentlélek – aki megvilágosít bennünket – parancsára hirdessük Krisztus örömhírét a föld végső határáig. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor a békességet hirdető Jézust mindannyian szívünkbe tudjuk fogadni.” – zárta prédikációját Ignácz Gyula atya.

A Szent Liturgia záró áldását Ábel püspök atya adta; ezt és a szertartásokat az élő közvetítésnek köszönhetően sokan követhették online. A prédikáció meghallgatható újra a Nyíregyházi Egyházmegye podcast csatornáin.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye