Idén május 21-én emlékezünk meg Jézus mennybemeneteléről. A feltámadást követő 40. napon a Görögkatolikus Papnevelő Intézet kápolnájában tartották az ünnepi szertartásokat.
A reggel 7-kor kezdődő utrenyét Kruppa Tamás atya vezette, a Szent Liturgiát celebrálta és prédikált Ignácz Gyula atya, az ünnepi szertartásokon jelen volt Szocska A. Ábel püspök atya; Orosz István Mokiosz atya diakónusi, Tóth Norbert kántori szolgálatot teljesített.
A Szent Konstantin és Ilona társapostolok emléknapjával egybeeső ünnepnapon az evangéliumi szakasz Jézussal és az apostolokkal történt eseményeket idézte fel. Ehhez kapcsolódott Ignácz atya elmélkedése is.
Jézus ugyanis miután a feltámadását követő negyvenedik napon megjelent apostolaiknak, mondván: „békesség nektek”, a tanítványok kételkedtek, Ő eledelt kért tőlük, hogy bizonyítsa: nem szellemkép, hanem testben van velük. Majd együtt kimentek az olajfák hegyére és áldás közben felemelkedett a mennybe, s ott felhő borította be.
„Felhő borította be Isten dicsőségét akkor is, amikor Mózes beszélt az Atyával – állított párhuzamot az ószövetségi jelenettel a segédlelkész atya –, az Isten dicsőségét az ember nem láthatja.” E beszélgetés után Mózest nem Isten színről színre látása vezeti, hanem parancsokat kap, melyeket útjelzőként követhet. A tanítványokhoz a Szentlelket küldi Jézus, hogy „az isteni Lélek szabadsága” vezesse őket, s általa megerősödve tanúságot tegyenek róla minden földön. Ahogyan az apostolok cselekedeteiben is olvasható:
»De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.«
Hiszen nemcsak a zsidóké lesz az örömhír, hanem mindenkié, idézte fel az atya Jézus ígéretét a szamariai asszony történetéből. „Ahogy Jézus szóba állt az asszonnyal, úgy a Szentlélek irányítása, vezetése alatt mi is bátran elmegyünk a pogányokhoz. S szükség is van erre a mai világban, hiszen keresztények és nem keresztények, keresztények és pogányok között néha milyen éles ellentét feszül. Szükségünk van a Szentlélekre, akit Jézus megígért nekünk, s arra is, hogy ez a Lélek bátorítson minket: bátran beszéljünk Jézus feltámadásáról akár alkalmas az idő, akár alkalmatlan.”
Az angyalok tanúsága szerint Jézus ugyanúgy fog eljönni majdan, ahogyan felvétetett a mennybe: Jézus kilép a homályból, látni fogjuk dicsőségét, áldás közben jön el, s megkérdezi: van-e valami ennivalónk.
János Evangéliumából azt is megtudjuk, milyen eledelre gondol Krisztus:
»Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.«
A válaszunk tehát igen kell legyen kérdésére: „hogy megcselekedjük, amit Jézus vár tőlünk, hogy a Szentlélek – aki megvilágosít bennünket – parancsára hirdessük Krisztus örömhírét a föld végső határáig. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor a békességet hirdető Jézust mindannyian szívünkbe tudjuk fogadni.” – zárta prédikációját Ignácz Gyula atya.
A Szent Liturgia záró áldását Ábel püspök atya adta; ezt és a szertartásokat az élő közvetítésnek köszönhetően sokan követhették online. A prédikáció meghallgatható újra a Nyíregyházi Egyházmegye podcast csatornáin.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |