Angyalokkal szolgálni…

„Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt”

Jelenések könyve 8.3

2015. augusztus 23-án a Debreceni Szent Család templomban a Szent Liturgia kezdetén felcsendültek a jól ismert énekek, viszont a megszokott vasárnapi várakozás másfajta meglepetést is hozott a Debrecen-Tócóskerti Görögkatolikus Szervezőlelkészség híveinek ünnepi hangulatába. Nem csupán a hívek lepődtek meg, de a szertartásra készülődő Terdik János atya is észrevette a nyár folyamán jól „megnőtt” ministránsfiúkat.

A 2014. évi Apák, férfiak zarándoklatán vetődött fel János atya ötletére, hogy a templomi szolgálatban igazából úgy lehetne példát mutatni gyermekeinknek, ha mi is felnőtt férfiak végezzük a szertartás szolgálatait, ha látják a gyermekek, hogy felnőttként is tiszta lélekkel, alázattal szolgáljuk az átváltozás az eucharisztia szentségét. Akkor a zarándoklat emelkedett hangulatában lelkesen fogadkoztunk, hogy bizony mi fogunk majd ministrálni, ezzel példát mutatva gyermekeinknek, hívő testvéreinknek. Még vita is kibontakozott, ugyanis világi elnökünk figyelmeztetett, ne csak ezen órák lelkesítő hangulatában tegyünk felelőtlen ígéreteket, ezeket be is kell tartani. A zarándoklatról hazajőve teltek múltak a hónapok, továbbra is kiváló ötlet maradt az apák ministráns szolgálata, beszéltünk is róla eleget.

A nyár derekán végül is az elnökünk és néhány határozottabb társunk komolyabban kezdte pedzegetni a témát és ki is tűzte a közös vállalást, a feladatot. Titokban felöltjük a ministráns ruhát és felvesszük a templomi szolgálatot.

A kijelölt napon meg is valósultak szándékaink, még meglepetést is szereztünk a templomi gyülekezetnek, mosolyokat csaltunk az orcákra.

Aztán kiderült, maga a szolgálat ennél sokkal több, az oltár mellett állva valahogy mindannyiunk részesévé vált a csodának. Sokunk életében először ministrált, mert ilyen-olyan okok miatt gyermekkorban nem lehettünk részesei ennek a szolgálatnak.

Végtelenül komolyan álltunk ott, végeztük feladatainkat, le nem írható élmény volt, ahogy lelkünkben is zajlottak a liturgia eseményei. Mindamellett, hogy egy egészen új perspektívából szemlélhettük, segítettük az események folyását, angyalokként szolgálhattuk Istent egy rövid ideig, megszemélyesítettük az Ő segítőit, tevékenyen részt vehettünk az Ő munkájában, szeretetében.

Reméljük a zarándoklat alatti lelkesedésünknek, eredeti szándékainknak megfelelően valóban tudtunk példát adni, nemcsak gyermekeinknek, hanem apa és férfitársainknak is, mindenesetre azt javasoljuk, elevenítsék fel felnőttként is a ministrálás izgalmát, vagy ha eddig nem volt részük benne, próbálják ki.

 Erdei Sándor

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum