„Az asztalon ment végbe a nagy csoda: a kenyérből és a borból Jézus Krisztus valóságos teste és valóságos vére lett. Máriában pedig, az ő áldott méhében az isteni Ige öltött testet. Ahogy az asztal hordozta az élet kenyerét, ugyanúgy hordozta Mária is a valóságos Jézust.”– rövid beszédekből álló sorozatunkban dr. Ivancsó István teológiai tanár, rókahegyi lelkipásztor tizenhetedik elmélkedését olvashatják.
Üdvözlégy, isteni asztal!
Parakliszunkban tovább folytatódik az ószövetségi előképek sorozata, amiket a szent szerző Máriára alkalmazott. Magyarázatot nem fűzött hozzájuk, így nekünk kell megfejtenünk, miről is van szó. Most arról elmélkedünk, hogy Mária „isteni asztal”.
Az Ószövetségben Isten úgy rendelkezett, hogy el kell készíteni a kitett kenyerek asztalát. Ezt az asztalt mindenütt arannyal kellett borítani. (Kiv 25,24). Ismét azt lehet és kell mondani, hogy az Isten és az ember találkozási helyét látjuk itt. Már maga a szent sátor, illetve a templom is ezt jelentette. De az, hogy egy arany asztal is volt benne, mégpedig az Istennek felajánlott kenyereknek, különösen is arra irányítja a figyelmünket, hogy itt Máriának az előképéről van szó. Ő hordozza a mi felajánlásainkat, Isten elé viszi őket, így azok igazán értékesekké válnak.
Ugyanakkor Mária maga az isteni asztal. Mert valóságosan magába, áldott méhébe fogadta az Isten egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy a világnak Üdvözítőt ajándékozzon. Arannyal van borítva minden oldaláról a szentély asztala. A legnemesebb fémmel. Mint ahogy Mária is a legnemesebb a mi számunkra, a legértékesebb: a „legszentebb, legtisztább, legáldottabb”. A felajánlás asztala: a kitett kenyerek asztala! Hordozza az isteni táplálékot, azt, amit a föld terméseként és az emberi munka gyümölcseként Istennek ajánlottak. Aminek elfogyasztása egyedül Istent illeti meg. De ugyanakkor az áldozatban Isten vissza is fordítja, hogy az ember is részesedjen belőle. Ezt csodálhatjuk meg Máriában.
Aztán már átlépünk a mi világunkba, az Újszövetség világába, és itt ismét találkozunk egy „isteni asztallal”. Az utolsó vacsora asztalával, ahonnan az élet kenyerét (Jn 6,35) kapjuk. És így még világosabbá válik számunkra, hogy Mária miért „isteni asztal”. Azért, mert az asztalon ment végbe a nagy csoda: a kenyérből és a borból Jézus Krisztus valóságos teste és valóságos vére lett. Máriában pedig, az ő áldott méhében az isteni Ige öltött testet. Ahogy az asztal hordozta az élet kenyerét, ugyanúgy hordozta Mária is a valóságos Jézust.
Milyen szép, hogy szentatyáink ezt a szép kifejezést is alkalmazták az Istenszülőre! És milyen szép, hogy mi is így tudjuk azt értelmezni, és a májusi, Máriát köszöntő virágcsokrunkat ezzel is szebbé tudjuk tenni!
Ezt olvasta már?
Együtt az Istenszülővel XVI. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel XV. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel XIV. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel XIII. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel XII. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel XI. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel X. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel IX. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel VIII. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel VII. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel VI. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel V. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel IV. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel III. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel II. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel – lelki táplálék nehéz időkben
Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |