„Mária személye, az ő teste, az ő áldott méhe az Isten és az ember találkozásának a legszentebb helyévé vált.”– rövid beszédekből álló sorozatunkban dr. Ivancsó István teológiai tanár, rókahegyi lelkipásztor tizennyolcadik elmélkedését olvashatják.
Üdvözlégy, sátor!
Már énekeltük az Istenszülőnek a Parakliszunkban, hogy „Üdvözlégy, az Úrnak hajléka” – most pedig ehhez hasonló köszöntés következik: „Üdvözlégy, sátor”. A két kifejezés átjárja és ki is egészíti egymást.
A szent sátor az Ószövetségben egyértelműen az Isten lakhelye volt. A pusztában vándorló ószövetségi nép állandóan magával vitte, hogy folytonosan érezze az Isten jelenlétét és segítségét. A Mózesnek adott pontos szabályok szerint elkészített sátorban (Kiv 40) folytak az istentiszteletek és ott történt az áldozatok bemutatása. Így egyértelmű, hogy az Istennel való találkozásnak a kiváltságos helye volt. Később, miután a nép már elfoglalta az Ígéret földjét és letelepedett, Salamon felépítette a kőtemplomot is, az Úr hajlékát, ugyanezen célból. Mindenesetre, a szent sátor az Istennel való találkozásnak a helye volt, az Isten jelenlétének a megtapasztalása volt az ószövetségi nép számára.
Mária személye, az ő teste, az ő áldott méhe ugyanezt a célt szolgálta! Az Isten és az ember találkozásának a legszentebb helyévé vált. Ezért énekelhetjük róla, hogy „Üdvözlégy, sátor”. Az Örömhírvétel ünnepének kánonjában pedig jelzővel ellátva énekeljük ezt: „Mint Isten lelkes sátorát, senki kezével ne érintse! Ti pedig, hívek ajkai, szüntelenül hangoztassátok az Istenszülőnek az angyali szózatot örvendezve: Üdvözlégy, Malaszttalteljes, az Úr van teveled!”. Az Istenszülő tehát „lelkes sátor” számunkra. Nem holt anyag, mint az ószövetségi szent sátor volt; bár az is szent volt az említett ok – az Isten jelenlétének helye – miatt. De Mária mennyivel szentebb! Hiszen ő nemcsak testének „anyagát” adta Isten szolgálatára, hanem az egész személyiségét! Testestől-lelkestől az isteni akarat teljesítésébe állt bele, amikor elfogadta, hogy Isten Fiának anyjává legyen.
A szent sátornak a legszentebb helye a „szentek szentje” volt. Annyira szent hely, hogy oda a főpapon kívül senki be nem léphetett, ő is évente csak egyszer, az engesztelés napján (Zsid 9,7). Az Istenszülő ünnepein erről is szoktunk hallani az olvasmányból. Ámde mennyivel szentebb volt ennél is Mária áldott teste, ahol megfogant és ahonnan megszületett az egyedüli örök Főpap, a világ Megváltója, hogy örökké az emberekkel maradjon!
Amikor azt énekeljük Máriáról, hogy „Üdvözlégy, sátor”, akkor érdemes ezeket is megfontolnunk, hogy tiszteletünk elmélyüljön irányában.
Ezt olvasta már?
Együtt az Istenszülővel XVII. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel XVI. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel XV. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel XIV. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel XIII. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel XII. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel XI. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel X. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel IX. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel VIII. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel VII. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel VI. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel V. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel IV. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel III. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel II. – lelki táplálék nehéz időkben
Együtt az Istenszülővel – lelki táplálék nehéz időkben
Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |