Spiritual balm in difficult times

Üdvözlégy, mindnyájunknak bizodalma!

Amikor Máriapócson járunk, ritkán megyünk be a kis templomba. Pedig az a római katolikus templomocska is egy nagy értéket rejt. Ott van a falán egy igen régi freskó, ami meglehetősen ritka ábrázolás: a „köpönyeges Mária”. Kicsi hasonlít a mi ikonunkhoz, ami az Istenszülő oltalmát ábrázolja, de mégis különbözik tőle, mert a köpenye, a köntöse alá fogja az őket szerető és tisztelő embereket. Ez a kép is kifejezi, hogy bizalommal járulhatunk Máriához. Ahogy a Parakliszunk sztichirája befejeződik: „Üdvözlégy, mindnyájunknak bizodalma”.

Bizalommal járulhatunk Máriához, mert ő a mennyei édesanyánk. Beszédsorozatunkban már többször elhangzott, hogy Jézus a keresztről adott végrendeletére alapozzuk ezt: „Íme, a te fiad! – Íme, a te anyád!” (Jn 19,26-27). A jó édesanya csak jót akar a gyermekeinek. Mária pedig a legjobb édesanya a világon. Ezt igazolta az ő egyszülött Fiával kapcsolatban. De nekünk is ugyanolyan jó édesanyánk! Odamenekülhetünk hozzá, mint ahogy a kisgyermek bújik az édesanyja kötényéhez.

Az egyház meggyőződése is ez: Máriához bizalommal járulhatunk, mert mindig segítségünkre van. Hány imádságot fogalmaztak meg a történelem folyamán, amely erről szól! Olyan szövegekre lehet gondolni, hogy „soha nem lehetett hallani, Mária, hogy nem hallgattad meg annak kérését, aki tőled buzgón kérte”. Vagy arra, hogy „egyetlen imádság sem hullik a porba”. De itt van a Parakliszunk imájában is: „benned bízván ugyanis senki meg nem szégyenült, és ki általad kérte az Istent, senki el nem hagyatott”. Ha az egyházunk kezdettől fogva úgy fordul Máriához, hogy bizalommal kérhetjük a segítségét, akkor ebben mi sem fogunk csalódni.

S valóban így van! Egyéni életünkben is felfedezhetjük a drága Istenszülő segítségét. Nem is kell Máriapócsra zarándokolni, mert otthon is, bárhol, mindenütt bizalommal fordulhatunk hozzája, és ő megmutatja, hogy mindnyájunknak bizodalma.

Május hónapban esténként köszöntöttük Máriát. Szép csokrot fontunk az esténként végzett imádságokból. Valahogy úgy, ahogy a rózsafüzér ájtatosság végén szokták énekelni: „elvégeztük az olvasót, megkötöttük a koszorút”. Mi nem a szentolvasót, hanem a Parakliszt végeztük, de a megkötött koszorúnkat ugyanúgy a drága Istenszülőnek tudjuk ajánlani. Szeressük őt továbbra is!

Ezt olvasta már?

Együtt az Istenszülővel XIX. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XVIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XVII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XVI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XV. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XIV. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel XI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel X. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IX. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VIII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VII. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel VI. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel V. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel IV. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel III. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel II. – lelki táplálék nehéz időkben

Együtt az Istenszülővel – lelki táplálék nehéz időkben

Szöveg: Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye