Lítia

Jelentése, felépítése

A lítia görög eredetű szó, jelentése: buzgó imádság. A bizánci rítus nagy családjába különböző nyelvű és történelmű, Rómával közösségben lévő („katolikus”) és közösségben nem lévő („orthodox”) egyházak tartoznak. Emiatt egy-egy szertartás esetében is kisebb-nagyobb eltéréseket figyelhetünk meg. A lítia szertartása a bizánci rítusban több alkalomból és különböző terjedelemben is előfordulhat.

Teljes formájában három mozzanatból áll: a tömjénezéssel és himnuszok éneklésével kísért szentélyből való kivonulásból; könyörgésekből, és az azokat lezáró imádságokból, valamint a kenyéráldásból. Magyar görögkatolikus egyházunkban a lítiát leggyakrabban a 12 legnagyobb ünnep alkalmából végezzük a nagy alkonyati istentisztelet keretében.

Eredete

A lítia nagyon régre vezethető vissza, leggyakrabban valamilyen csapás esetén tartották ezt az engesztelő és segítségkérő imádságot. A lítia szertartása korábban körmenettel, a templom épületén kívülre vonulással kapcsolódott össze, de a történelem folyamán több okból kifolyólag a templomba szorult ez a szertartás. A templom körüli körmenetből, az előcsarnokba tartó körmenet lett, majd a legnyugatibb még arra alkalmas tere, hogy elférjen egy asztalka és körülötte a szolgálattevők. A szentélyből a templom legnyugatibb, vagyis a bűnös, még meg nem tért világot jelképező helyébe való kivonulás után megvalljuk méltatlanságunkat és kérjük Istent, hogy ha elfelejtkeztünk arról, hogy minden jó tőle származik, vegye át újra Ő az irányítást az életünk minden szegletében és szentelje meg azt.

Megáldott javak

A lítiához, vagyis a kivonulással társult buzgó, bűnbánati jellegű imádsághoz kapcsolódott a kenyéráldás szertartása. Leginkább erre gondolunk, amikor a lítia szót halljuk: a szép, aranyszínű lítiás készleten lévő kenyérre, búzára, borra és olajra, valamint azok megáldására.

A kenyér, a búza, a bor és az olaj megáldása alkalmával tudatosítjuk, hogy mindennapi szükségleteink, vagyis egész életünk Isten kezében van. A megáldott javak szétosztásra kerülnek, legtöbbször csak jelképesen, de így is fontos szem előtt tartani, hogy az Istentől kapott megbocsájtás és áldás lényege, hogy azt megosszuk felebarátinkkal.

Lítia: alkalom a hálaadásra és a nagylelkűségre

A nagy ünnepeinken tartott lítia számomra iránymutatás, rávezetés arra, hogy az adott ünnep alkalmával rendbe szedjem, a helyes vágányra igazítsam a teremtett világhoz való viszonyomat.

A lítia emlékeztető, hogy az életet és minden ahhoz szükségest a jóságos Isten kezéből kapok, ezért azt, amennyire csak esendőségemből telik, hálaadással, hozzá méltóan kell használnom és megosztanom. Az Egyházunk a lítia szertartásával így újra és újra ráirányítja figyelmünket az igazi keresztény ünneplés két fontos elemére is: a hálaadásra és a nagylelkűségre.

Szöveg: Orosz István Mokiosz, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye