A Nyíregyházi Egyházmegye és a Hajdúdorogi Főegyházmegye oktatási intézményeiben dolgozó pedagógusok számára tartott tanévkezdő lelkinapon vettünk részt Máriapócson, 2015. augusztus 27-én. Az érseki liturgián Kocsis Fülöp metropolita prédikációjában, mint már oly sokszor, most is az imádság és a liturgia fontosságáról beszélt: ez legyen keresztény életünk és oktatási munkánk középpontja. A szent liturgia végén sor került a lelkinapokon már hagyománnyá vált nevelési-oktatási díjak átadására. Görögkatolikus Nevelésért Díjban részesült Dr. Pénzeli Péter, a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központ biológia-kémia szakos tanára, Szent Gellért-díjat kapott Szkiba Tiborné óvodapedagógus, a szolnoki Szent Tamás Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola tagintézmény-vezető helyettese és Mező-Halász Krisztina, a nyíregyháza-huszártelepi Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola igazgatója.

Dr. Papp Miklós atya, aki a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Erkölcsteológia Tanszékének vezetője, Liturgia és pedagógia címmel tartott két előadást. Különleges, a szent liturgiából és iskolai életünkből vett párhuzamokkal tanított arra, hogy milyen szoros kapcsolat van a szentmise és az életünk között, s hogy a pedagógia és a pszichológia egyes tételei és szabályszerűségei a szertartásainkban már kétezer éve jelen vannak, csak le kell fordítanunk azokat, élnünk kell(ene) velük.

Izzott a levegő, nemcsak a nagy forróság miatt, de – az ő saját megfogalmazása szerint - forradalmi hangulatú és tartalmú két előadása miatt is: gondoljunk a történelem hétköznapi hőseire, akár a márciusi ifjakra, akikre hősként tekintünk, de akkor és ott ezt nem tudták, nem gondolták, hogy évtizedekre, évszázadokra meghatározó események fakadnak a tetteikből. Mi is itt és most alakítjuk iskoláink, görögkatolikus egyházunk és társadalmunk jövőjét, meghatározzuk és megalapozzuk a ránk következő eseményeket.

Izzott a levegő a nap befejező eseményén is, hiszen „mérges énektanárként” mutatkozott be Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy. Nem engedte felsorolni a címeit. (A Kossuth-díjon kívül Liszt Ferenc-díjas, a Nemzet Művésze, akadémikus is.) Éppen a Magyar Művészeti Akadémián, 2014. március 7-én elhangzott székfoglaló előadása alapján szólt hozzánk (www.mma.hu/zenemuveszet1). Az általa vezetett Nyíregyházi Cantemus Kórus 2012. óta hazánk tíz legmagasabban jegyzett zeneművészeti szervezete közé tartozik, Nemzeti Együttes. Mégsem így állt előttünk, sokan meg is lepődtek, sokakat felkavart így vagy úgy. A „mérges énektanár” szakmabeli, 1969. óta tanít! De miért is volt „mérges”? Gyakran hangsúlyozta, Kodály Zoltánt idézve, hogy a kóruséneklésnek társadalom-alakító ereje van, közösséget-közönséget teremt, a zenei nevelés túlmutat önmagán, s ehhez nélkülözhetetlen a tananyag-tanerő-idő hármassága. Ha valamelyiket kispóroljuk a Kodály-metódusból, akkor az már nem működik, akár a svájci óra, ha csak egy kő is hiányzik belőle. Amit pedig szó szerint idézett Kodály tanár úr Visszatekintés című művéből (Gyermekkarok, 1929), az a nevelő munkánk minden területére, sőt keresztény életünk egészére érvényes: „Vessünk véget annak a pedagógus-babonának, hogy tananyagnak csak valami hígított művészetpótlék való… Meg kell fordítani a tételt: csakis művészi érték való a gyermeknek! Minden más árt neki!” Minden más árt neki, méreg. Ezért hangsúlyozza Kocsis Fülöp metropolita atya, püspök társával vallott közös hitvallását, hogy az énekoktatás mindig is kiemelt szerepet kap görögkatolikus oktatási rendszerünkben, csakis művészi szintű – a szertartási énekeink ilyenek - énekekre taníthatjuk gyermekeinket, s mindent meg kell tennünk a magas szintű ének-zene oktatásért. Vajon hogyan gondolkodunk erről, hol tartunk a megvalósítás folyamatában?

Köszönjük a szervezőknek, a lelkinapunk magvalósításában dolgozóknak, s akik őket vezetik, képviselik: Dr. Sivadó Csaba atya oktatási referensnek és Kapin István kegyhely-igazgató úrnak ezt a napot. Hála Istennek érte!

Szabadosné Majoros Gabriella
Fotó: Vajdicsné Keczán Ibolya

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum