Message of Pope Francis on Pentacost

Ferenc pápa teljes videóüzenetének fordítását közöljük.

„Amikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.” Így kezdődik az Apostolok cselekedeteinek második fejezete, melyet az imént hallottunk. Ma is, a technológiának köszönhetően, a világ számos részén élő hívők összegyűltünk itt pünkösd előestéjén.

Az elbeszélés így folytatódik: „Hirtelen heves szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol voltak. Majd lángnyelvek váltak láthatóvá, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek” (ApCsel 2,2–4).

A Lélek minden tanítványra leszáll, mindannyiunkra leszáll. A Jézus által ígért Lélek eljön, hogy mindannyiunkat megújítson, megtérítsen és meggyógyítson.

Eljön, hogy kigyógyítson félelmeinkből – milyen sok félelem él bennünk! Eljön, hogy begyógyítsa bizonytalankodásainkat, sebeinket, azokat is, amelyeket egymásnak okozunk. Eljön, hogy tanítványokká, misszionárius tanítványokká tegyen bennünket, olyan tanúkká, akik tele vannak bátorsággal és apostoli merész kiállással, amire szükség van Jézus evangéliumának hirdetéséhez, amint azt a rákövetkező versekben olvashatjuk: így volt ez a tanítványokkal is.

Ma jobban rászorulunk arra, mint bármikor, hogy az Atya elküldje nekünk a Szentlelket. Az Apostolok cselekedetei 1,4-ben Jézus „megparancsolta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várják meg, amit az Atya megígért: »Ez az, amiről tőlem hallottatok: János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel lesztek megkeresztelve.«”

És a 8. versben hozzáteszi: „Amikor eljön rátok a Szentlélek, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, egészen a föld végső határáig.”

Jézus tanúi. A Szentlélek tesz bennünket tanúkká.

Ma szenved a világ, sebeket hordoz. Súlyosan sebzett világban élünk, mely szenved, különösen a legszegényebbekben, akiket ellöktünk magunktól. Amikor minden emberi bizonyosság szertefoszlik, akkor a világnak szüksége van arra, hogy elvigyük neki Jézust. Szüksége van az evangéliumról szóló tanúságtételünkre, Jézus evangéliumára. Erre a tanúságtételre pedig csak a Szentlélek erejében vagyunk képesek.

Rászorulunk arra, hogy a Lélek új szemet adjon nekünk. Meg kell nyitnia elménket és szívünket, hogy a jelennel és a jövővel a megtanult lecke birtokában tudjunk szembenézni: egyetlen emberiséget alkotunk!

Nem üdvözülünk egymagunkban! Senki sem üdvözül egymagában! Senki! Szent Pál a Galatáknak írt levelében kijelenti: „Nincs többé zsidó és görög, nincs szolga és szabad, nincs férfi és nő, mert ti mindannyian egyek vagytok Krisztus Jézusban” (Gal 3,28). Egyetlen test vagyunk, melyet a Szentlélek ereje, a Jézus által megígért Lélekben való keresztség tart össze. Tudjuk ezt, tudtuk ezt, de a világjárvány, melyen keresztülmegyünk, sokkal drámaibb módon megtapasztaltatta ezt velünk.

Egy új valóság felépítése a kötelességünk. Az Úr fogja ezt végbevinni, mi pedig együttműködhetünk vele: „Íme, újjáteremtek mindent!” (Jel 21,5).

Amikor kijövünk majd ebből a világjárványból, már nem tehetjük azt, amit korábban tettünk, és nem tehetjük úgy, ahogyan korábban tettük. Nem, minden más lesz! Minden szenvedés hiábavaló lett volna, ha nem építünk együtt egy igazabb, igazságosabb és keresztényibb társadalmat, nem szavak szintjén, hanem valójában; olyan valóságot, amely keresztény életvitelre vezet bennünket. Ha nem dolgozunk azon, hogy felszámoljuk a szegénység világjárványát, a szegénység világjárványát abban az országában, ahol élünk, abban a városban, ahol lakunk, akkor ez az időszak hasztalan volt.

Az emberiséget ért nagy próbatételekből, ezek között a koronavírus-járványból, vagy jobbakként vagy rosszabbakként jövünk ki. Nem jöhetünk ki úgy, amilyenek voltunk!

Azt kérdezem tőletek:

Ti hogyan akartok kijönni belőle? Jobbakként vagy rosszabbakként?

Ezért nyílunk meg ma a Szentlélek előtt, hogy ő legyen az, aki megváltoztatja szívünket, és segít, hogy jobbakként jöjjünk ki belőle.

Ha nem úgy élünk, ahogyan Jézus mondta nekünk: „mert éheztem, és ennem adtatok, idegen voltam, és befogadtatok, börtönben voltam, és felkerestetek” (Mt 25,35–36), akkor nem fogunk jobbakként kijönni belőle.

És ez mindannyiunk feladata! Mindannyiunké és a CHARIS feladata is, mely a karizmatikusokat szolgálók közössége.

A harmadik mecheleni dokumentum, melyet Suenens bíboros és Helder Camara püspök írt a hetvenes években, és amelynek a címe „Karizmatikus Megújulás és az emberek szolgálata”, a „kegyelem áradásának” ezt az útját mutatja be. Legyetek hűek a Szentléleknek ehhez a hívásához!

Eszembe jutnak XXIII. János prófétai szavai, amikor bejelenti a II. vatikáni zsinatot, azok a szavak, melyekből a Karizmatikus Megújulás különösen táplálkozik: „És méltóztasson Isten Isteni Lelke a legnagyobb vigasztalást hozó módon meghallgatni az imát, amely a föld minden sarkából száll fel hozzá:

»Újítsd meg csodáidat korunkban, mint egy új pünkösdkor, és add meg a Szent Egyháznak, hogy egy szívvel-lélekkel kitartva az imádságban Máriával, Jézus anyjával, és Péter irányításával, terjessze az Isteni Megváltó országát, az Igazság és az Igazságosság országát, a Szeretet és a Béke országát.«”

Pünkösdnek ezen a vigíliáján kívánom, hogy mindnyájatokat eltöltsön a Szentlélek vigasztalása és ereje, hogy a fájdalomnak, a szomorúságnak és megpróbáltatásnak ebből az időszakából, ebből a világjárványból, jobbakként tudjatok kijönni.

Az Úr áldjon meg benneteket, és a Szűzanya vigyázzon rátok!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Magyar Kurír, fotó: Vatican News

Nyíregyházi Egyházmegye