Szabadság a szeretetre a Lélek által – templombúcsú Örökösföldön

Ahogyan a víz összegyűjti a lisztszemeket, hogy az kenyérré váljon, úgy gyűjti össze a Szentlélek a híveket a Liturgiára, hogy belőlük Krisztus Testét alkossa – Szent Iréneusz ezzel a szemléletes képpel mutatja be a Szentlélek hívó, s tettekre buzdító szerepét Krisztus Teste pedig maga az Egyház, ahogy Szent Pál is írja levelében.
Ennek az Egyháznak, melynek tagjai vagyunk, s amelyben mindannyiunknak megvan a maga feladata, különös jelentőséget ad a Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe.

Nyíregyháza-Örökösföldön nemcsak azért emelkedik ki ez a nap a többi közül, mert pirossal van bejegyezve a naptárban, hanem mert a szívünkben is előkelő helyet foglal el. Az egyházközség ugyanis ezen a napon ünnepli a Szentháromság tiszteletére szentelt templom búcsúünnepét.
Aki ismeri a történetünket, az bizonyára sejtheti, hogy a falak nem pusztán egy épületet jelentenek számunkra, hanem egy valódi, lelki otthon színterei is. Egy olyan otthoné, ahol mi, akik együtt imádkozunk, az alapkő letételétől a szentelésig minden fontos mozzanatnál éreztük, hogy mire is hív minket a Szentlélek, s igyekeztünk ezt kézzelfoghatóvá tenni.
Ezen a borongós, májusi reggelen az előző hetekhez képest többen gyűltünk össze a templomban, hogy együtt ünnepeljünk a megszokott közösségünkkel, s dr. Kruppa Tamás és Kocsis Dániel meghívott atyákkal.

A prédikációban dr. Kruppa Tamás szemináriumi rektor, a liturgia főcelebránsa szólt hozzánk. Tamás atya elsőnek arra világított rá, ami mindannyiunk életét meghatározta az elmúlt időben: néha bizony korlátok között kell élnünk, azonban a minket szerető Isten itt is adott nekünk szabadságot. Szabadságot arra, hogy eldönthessük, mit is akarunk tenni. Van választásunk, hogy a korlátaink és a szabadságunk kereszttüzében emberek maradunk - e a világ dolgaival szemben. Ezt azonban csak úgy tehetjük meg, ha Krisztus közelében élünk. Néha ez nehézséget jelent, de megéri, mert Istennek, mint a gondos szülőnek, kedve telik abban, ha látja, hogy jó úton járunk. Ezen az úton pedig a Szentlélek van a segítségünkre. Általa tudunk szeretni, Általa juthatunk igaz istenismeretre. A kiáradt Lélek segít minket a helyes látásban. Rektor atya felhívta a figyelmünket arra, hogy ahhoz, hogy lássunk, két dolog szükséges: kell, hogy legyen szemünk, s világosság vegyen minket körül.

A megromlott szemünket Jézus Krisztus tisztítja meg, a világosságot pedig a Szentlélek hozza el nekünk, ez a Pünkösd. Világosság a kiáradt Lélek, a tüzes nyelvek. Így leszünk képesek a jó és a rossz, a helyes és a helytelen megkülönböztetésére, s tudunk minél inkább az Atya kedvében járni.
A másik gondolatában a templomot emelte ki: a templom mindig egy jel: az isteni üdvgondozás és szeretet jele, s azoké, akik hisznek ebben a szeretetben.
Mindezek mellett pedig egy múlandó dolog. Az igazi hazánk, az Atya háza, ahol Jézus Krisztus helyet készített nekünk viszont örök. Nekünk pedig erre kell törekednünk: legyünk Isten szeretetének tanúi, mintegy kovásza, s adjunk másoknak is erőt és bátorságot a jó emberré váláshoz. A Lélek ebben segítségünkre lesz.

A liturgia végén Szabó Tamás parókus atya megköszönte a tanítást és a szolgálatot, s azt kívánta, hogy sikerüljön mindannyiunknak a szeretet tüzét a világba vinni.
Mivel a körülmények nem tették lehetővé a megszokott, egész napos együttlétet s ünneplést, így egy szerény, kültéri agapéval zártuk a búcsúünnepet.
Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult a mai nap méltó megünneplésében, s aki velünk együtt imádkozott!

Szöveg: Szender Adrienn, fotó: Papp Angéla

Nyíregyházi Egyházmegye