A Szentlélek adjon bátorságot az Újnak a felépítésére – pünkösd a székesegyházban

A püspöki Szent Liturgia a virágokkal, gyertyákkal ékesített templomban azzal kezdődött, hogy Szocska A. Ábel megyéspüspök felolvasóvá avatta Szikora Gábor papnövendéket, aki eddig külföldön folytatott tanulmányokat.

A papi hivatás felé vezető hosszú út ezen állomásán a püspök levág egy-egy hajtincset kereszt alakban a jelölt fejéről. A felolvasói rendet jelképező ruhát, a rászont – miután szenteltvízzel meghintette a könyörgést végző főpásztor – a felolvasó magára öltheti.

Szikora Gábort Ábel püspök az Újszövetséget és a zsoltárokat tartalmazó könyvvel köszöntötte, s arra buzdította őt, hogy hirdesse az Úr Evangéliumát.

A rövid szertartás után kezdetét vette az ünnepi liturgia, melyen dr. Papp Tibor főhelynök és Molnár Zoltán parókus végzett szolgálatot püspöke mellett.

„A Szentlélek által jött közénk és testesült meg Jézus Krisztus és általa testesült meg az egyház, Krisztus titokzatos teste.” A Szentlélek eljövetelének ünnepén Ábel püspök atya prédikációjában a Szentlélek működésének, életünkben való megjelenésének jelentőségét vizsgálta, párhuzamba állítva azt az apostolok tapasztalásával.

„Az Isten időről időre megengedi, hogy történjenek velünk csodák: úgy a mi életünkben, mint a tanítványokéban. Ám ezek a csodás alkalmak képesek megtéveszteni, sajátos istenképet kialakítani, elbizakodottá tenni. Ez történt az apostolokkal is” – mondta prédikációja elején Ábel püspök atya.

A tanítványok megismerhették Jézus rendkívüli személyiségét, különleges képességeivel megajándékozta őket, gyógyítottak, tudtak a saját nyelvükön szólni az emberekhez, de elbizakodottá váltak, saját elképzelést alakítottak ki egyházról, Istenről, családról, életről, s bár hallották Jézus szavait, mégis saját elhatározásaikhoz ragaszkodtak.

A tanítványokhoz hasonlóan mi is hajlamosak vagyunk kialakítani egy saját egyházképet, istenképet, van egy saját elképzelésünk a szertartásról, a családról, az életről, de vajon megkérdezzük-e magunktól, hogy ez az elképzelés megegyezik-e az Isten akaratával – vitte közelebb kérdésével pünkösd üzenetéhez a híveket. Az Úr ugyanis azt is megengedi időről időre, hogy összedőljön ez a kép, s a Szentlélek újraépíthessen egy olyat, mely Krisztustól való.

„Pünkösd előtt velünk is úgy járt el az Isten, ahogy az apostolokkal: megengedte, hogy a magunkban kialakított kép összedőljön egyházról, családról, Istenről, anyagi biztonságról, munkahelyről, életről” – s mindezt most újjáépíthetjük, átértékelhetjük, legyünk bátrak abban, hogy változtassunk, erre biztatott mindenkit a főpásztor.

A tanítványok, amíg saját elképzeléseik után mentek, tele voltak félelemmel, nyugtalansággal: innen tudjuk, hogy az elképzeléseik nem Krisztustól valóak. A Szentlélek eljövetele után „a tanítványok a megmaradtak apostoloknak. Ami változott, hogy elmúlt az életükből a félelem: nyugodtak lettek. Üldözték őket, menekültek, de nem féltek. Pál apostol lerázza kezéről a kígyót, de nem fél, börtönbe kerül Péter, összeomlanak a börtön falai, de nem fél, nyugalom tölti be a szívét, a Szentlélek által úgy tudott élni, ahogy Krisztus elvárta tőle.”

A főpásztor azt kívánta hallgatóinak is: hagyjuk, hogy a Szentlélek összedöntse hamis elképzeléseinket, hogy félelemmentesen, békességben tudjunk továbbra is keresztény életet élni.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye