Böjte Csaba levele kapcsán elindult egy tanúságtevő oldal. Húsvéthétfőn kelt felhívásában a ferences szerzetes arra kér „minden embert”, hogy tegyen közzé olyan igaz történeteket, „tanúságtételeket”, amelyekből kiviláglik, hogy a médiában az egyházról tálalt kép fals.

A gyermekek ezreinek életét (és most már anyákéit is) a Dévai Szent Ferenc Alapítványon keresztül megmentő atya kiáltványában úgy fogalmaz, „kell beszélni arról az egy százalékról, akik felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorokról, akik hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzájuk”.

Április 7-én ezért az ő bejegyzésével életre kelt egy honlap néhány fiatal „civil” keresztény munkájából: az ilyenazenpapom.com. A portálon bárki – „elektronikus kordon”, azaz regisztráció nélkül! – leírhatja saját pozitív tapasztalatait papokról, szerzetesekről, lelki vezetőkről. Rövid idő alatt több tucat tanúságtétel érkezett már a honlapra, ahol a portál létrejöttének rövid indoklásán kívül egy szavazást is elhelyeztek ezzel a kérdéssel: „Te mit kaptál a papoktól?” A honlap készítői egy kérést is megfogalmaznak: „Jelképesen Te is gyújts egy szál gyertyát, és imádkozz Isten egy olyan szolgájáért, akiről tudod, hogy csendben helytáll az Úr szőlőjében.”

A honlap elkészültéről tudósító Magyar Nemzet Online emlékeztet: 151 évvel ezelőtt hunyt el Vianney Szent János, halálának tavalyi jubileumán hirdette meg a pápa, hogy 2009 nyarával kezdődően egy éven át a papokért imádkozik, őket helyezi a figyelem középpontjába a katolikus egyház. Június 19-én aztán Franciaországból Rómába érkeztek a szentéletű ars-i plébános földi maradványai, XVI. Benedek pedig bejelentette: egy év múlva Szent Jánost a papság, a gyóntatók és lelki vezetők szentjévé nyilvánítja, és az egyházfő könyv formájában megjelenteti a papi küldetés lényegi vonásait jellemző gondolatait.

A bejelentést követően aztán felerősödtek és azóta is hallatszódnak azok a hangok, amelyek megkísérlik aláásni a papság kétezer éves intézményét, külön hangsúlyozva egyházi személyek pedofil hajlamát, illetve a személyes tragédiák évtizedes eltussolását.

Éppen karácsony napján gombolyították tovább például az írországi pedofil püspökök történetét. Hamvazószerda előtt kevéssel felszólították a pápát „a pedofil papok áldozataival” való találkozásra. Márciusra már a hollandiai egyház „megfertőződéséről” szóltak a hírek – egy 1960-as évekre datálható esemény alapján –, majd magát a pápát állították be úgy, mint aki még bíborosként „falazott egy német pedofil papnak”.

A katolikus egyház a világsajtót bejáró ügyek mentén sosem tagadta, hogy érintett papja bűnös volna, sőt, Benedek pápa három hete bocsánatot kért az ír gyermekmolesztálási ügyek miatt – de fogalmazzunk pontosan: „szégyenét és lelkiismeret-furdalását” fejezte ki. A médiában ezután az amerikai, dán, francia, osztrák és olasz szálat is szorgalmasan futtatták, ám ekkor történt valami.

Hetven francia értelmiségi a pápát támogató, a pedofilügyek ferdítő és túlzó tálalásában jeleskedő sajtót bíráló levelet tett közzé, melyben nem mulasztják el kifejteni együttérzésüket az áldozatok felé, de mély tisztelettel tekintenek a pápára is, aki élen jár a botrányok felgöngyölítésében. A levél egyik fontos mondata pedig így hangzik: „a sajtó nagy része a keresztények tapasztalataival ellenkező módon mutatja be az egyházat”. Az írást egyébként szignálták más felekezetek képviselői is.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum