A napokban megjelent „Görögkatolikus papok történeti névtárának” első kötetét kezünkbe véve, minden bizonnyal az egyik legidősebb szereplője ennek a forrásgyűjteménynek Seszták Lászlóné, született Bicsánszky Ilona, aki – népes és kiterjedt családja keretében – a napokban ünnepelte századik születésnapját.

A hálaadó Szent Liturgiát Máriapócson tartottuk, hiszen Ilike néni (Nagymama) az egyik legodaadóbb és – ha nem haragszik meg érte, egyik legidősebb – pócsi zarándok. Az Istenszülő kegyképe előtt mindannyian részese lehettünk az Isten felfoghatatlan szeretetének, amely most éppen „a száz év forgatókönyvének áttekintésével”, az emlékek felidézésével, a hála és a köszönet könnycseppjeiben vált érzékelhetővé.

Nagymama életútja, mint minden emberi élet, tele volt örömmel és boldogsággal, ugyanakkor abból a nehézségek és megpróbáltatások sem hiányozhattak. Az I. világháború idején történő születés, a Mezőzomboron és Biriben töltött „papleány” gyermekévek, majd „papfeleségként” a sátoraljaújhelyi, nyírpilisi és orosi évek alatt a hívek szolgálata, illetve az immár lassan negyedévszázados „nyugdíjasévek” egy nyíregyházi panellakás csendjében világosan mutatják, hogy az Isten mily nagy lehetőséget kínál az emberi élettel.

Szinte kötelező feltennünk a kérdést, mi lehet ennek a hosszú életnek a titka? A válasz nem ilyen egyszerű. Inkább csak „fogalmak” jutnak az eszembe. A hit mindenképpen! Az ebből fakadó elfogadás, mellyel képes lehet az ember számos nehézségen felülemelkedni. Emellett az élni-akarás, a küldetés- és hivatástudat, mellyel Nagymama példát adhat, mit jelent már itt a földön élni az Istennel, élni az Istenben!

Példát ad nemcsak a nyolc gyermekének, akik közül hárman már odaátról figyelik a földi történéseket, nemcsak a harminc unokájának és ötvenkilenc dédunokájának, a kiterjedt családnak, akik mind köszönetet mondanak a Jóistennek „nagymamáért”, hanem mindenkinek, aki rajta keresztül is keresi az Isten szeretetének megtapasztalhatóságát.

egy unoka

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum