Húsz év múlva…

… lehet, hogy találkozunk. Énekeltük éppen 20 éve a Hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnázium végzős diákjaiként. Az énekünk jókívánsága valóra vált. A múlt hét szombatján találkoztunk egykori iskolánkban. Úgy köszöntöttük egymást, mint egy hosszúra sikerült nyári szünetről visszatért családtagot, hisz annak idején olyanok voltunk, mint egy nagy család. A két évfolyam alig volt több ötven főnél, így mindenki jól ismerte évfolyamtársait.

A délután kezdetén a rég nem látott osztály- és évfolyamtársakkal ismét végigjárhattuk régi iskolánk termeit. Azóta sokminden megújult már. Csak találgattuk közösen, hogy ez meg az terem mi is volt a mi időnkben. Ebben az idegenvezetésben segítségünkre volt a tanári kar képviseletében Nyalka Márta tanárnő. Bemutatta az elmúlt idők fejlesztéseit, felújításait.

A kápolnában Kovács Lajos atya – volt évfolyamtársunk – hálaadó imája és gondolatai következtek. Hálát adtunk nemcsak az iskolában töltött négy évért, hanem az azóta kapott kegyelmekért is: a szüleinkért, aki odajutattak bennünket; a munkánkért; a házastársainkért, akiket mellénk rendelt az Isten; és a gyerekeinkért, akikért mi is felelősséggel tartozunk. Ezután Szilágyi Gábor igazgató atya köszöntött bennünket. Kifejezte köszönetét, hogy ilyen fontosnak tartjuk egykori iskolánkkal való kapcsolattartást, és továbbra is kért bennünket, hogy mint legidősebb ide járt tanulók alapítsuk meg az iskola Öregdiák körét. A közös emlékezést a temetőben folytattuk fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt évfolyamtársunk sírjánál.

Ezután a Bocskai étteremben folytattuk programunkat. Egykori osztályfőnökeink Tóth Tamás és Kovács Miklós tanár urak egy rögtönzött osztályfőnöki órában mondták el gondolataikat az itt töltött négy évről, és az azóta eltelt húszról is. A tanárok beszámolója után az öregdiákok következtek. Mindannyian elmondtuk, hogy mi történt velünk azóta, amióta nem találkoztunk.

Ezek a beszámolók nagyon tartalmasak és tanulságosak voltak. Örömmel tapasztaltam, hogy mindenki közel maradt az egyházhoz, senki sem távolodott el tőle. Különböző területen tevékenykedünk: egyházi szolgálat, szociális ellátás, egészségügy, oktatás, jogi képviselet, építőipar, mezőgazdaság, egyéni vállalkozás. Egyetlen közös azért akadt mindenki beszámolójában: mindenki a helyén van, mindenki megtalálta élete célját és jól érzi magát a hivatásában, munkájában. Néhányan olyan feladatot látnak el, amit Istenhit nélkül nem lehetne elvégezni. Kedves emlékként többen is beszéltek szeretett Bazil atyánkról, aki lelki vezetőnk volt gimnáziumi éveink alatt. Azt est folyamán persze nosztalgiáztunk a különböző vicces történetekről is.

Szüleink, mikor elhatározták, hogy a Hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnáziumba írattak be még nem tudták, hogy mivé fogunk válni ebben az iskolában. Nagy bizalom kellett ehhez. Egyszerű hívő görögkatolikus szülők voltak, aki tényleg hittek abban, hogy a rendszerváltás után elindulhat valami új nálunk a Magyar Görögkatolikus Egyházban is. Húsz év távlatából elmondható, hogy nem kellett csalódniuk. Mindent megtanultunk, ami az élethez szükséges. Isten kegyelméből lettünk azok a húsz év alatt, amik vagyunk: Isten gyermekei, az Egyház értékes tagjai.

Bak László

öregdiák

Nyíregyházi Egyházmegye

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum