Június 25-én köszöntötték a Nyíregyházi Egyházmegye oktatási-nevelési intézményeiben dolgozó munkatársait és pedagógusait, valamint a katekétákat. Közülük tizenhárman főpásztori dicséretben részesültek; az elismerő oklevelet Szocska A. Ábel megyéspüspök nyújtotta át a díjazottaknak.
A Nyíregyházi Egyházmegye püspökségén vendégül látták azokat a pedagógusokat, oktatási-nevelési intézményben dolgozókat, akik idén intézményvezetői felterjesztés után főpásztori dicséretben részesültek. A hagyományosan Máriapócson megrendezett pedagógusok hálaadó zarándoklata biztosít alkalmat arra a görögkatolikus egyházmegyéknek, hogy kifejezzék megbecsülésüket az oktatásban dolgozó kollégáknak egész éves munkájáért. Erre azonban a pandémia miatt nem kerülhetett sor. (A zarándoklat napján Máriapócson Szent Liturgiát ajánlottak fel a pedagógusokért.) Ezért idén kisebb körben, Nyíregyházán tartották az ünnepi alkalmat.
Szocska A. Ábel megyéspüspök köszöntője után Szabó Tamás pasztorális helynök mondott beszédet. A pedagógusi hivatás kapcsán az elhívás kérdéseit járta körül: mit jelent a hivatás, ki az, aki meghív, mire hív meg.
„Minden hivatás visszavezethető az isteni meghívásra. A szülői hivatás, nem más, mint a legfőbb isteni tulajdonságok: az élet, a szeretet, az igazság, a jóság továbbadása, megtanítása. A rend, béke, igazság védelme, az emberi teljességének, egészségének a szolgálata, a szeretet gyakorlása mind-mind isteni jelenlét életünkben és tetteinkben.
S létezik a pedagógus hivatás is, mely a teremtő Isten bölcsességét, az Isten képére teremtett ember művészetét, az élet teljességét mutatja fel a diákok számára.”
– mondta.
A keresztény pedagógus „elhivatásának minden kérdést megválaszoló és maradéktalanul erőt adó teljessége az isteni szeretet megélésében lehetséges”.
Tamás atya záró gondolataiban a pedagógusok helyett, de velük együtt kimondott, egyfajta hitvallása tükröződött:
„Hiszem, hogy aki létrehozta és megteremtette a világot, akar Engem, mert egyszeri és megismételhetetlen csoda vagyok, s feladatom van itt a földön. Elvitathatatlan és pótolhatatlan feladat. Azzal, hogy szeretetet adok és elfogadok.
Hiszem, hogy a velem szemben ülő, akivel a munkám során találkozom, akiről gondoskodom, ő is egyszeri és megismételhetetlen csoda.
Hiszem, hogy ezért hivatás minden emberi lét és minden kapcsolat.
S hiszem, hogy tanításomban az Istennek vagyok munkatársa, elhívott, meghívott együttműködő, aki nem érdekből, nem fizetésért, nem megbecsülésért, hanem szeretetből akar cselekedni, mert megtapasztalhatja tettei általa a végtelenül szerető Isten boldogságát.”
A főpásztori dicséreteket Ábel püspök személyen adta át, a kísérő virágcsokrokat pedig az oktatási referens, Grunda János atya, valamint a hitoktatási referens, dr. Obbágy László atya nyújtotta át.
A kitüntetettek laudációit az ünnepséget lebonyolító két iroda, a Hitoktatási Iroda és az Oktatási Iroda munkatársai, Orosz Beáta és Papp Valéria olvasta fel.
Az alábbi civil és pap katekéták kaptak püspöki dicsértet 2020-ban:
Az alábbi egyházmegyei pedagógusok és az oktató-nevelő intézményekben dolgozó munkatársak kaptak püspöki dicsértet 2020-ban:
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |