Istennek velem is terve van – lelki táplálék minden időben

Amikor felnézek az ikonosztázionra, látom Krisztus trónja mellet a mai ünnep szentjeit: egyik oldalon Pétert, a Kősziklát, kezében a rábízottak szimbólumát, a kulcsot, a másik oldalon Pált, kezében hitéről tett vértanúságig tartó bizonyságételének jelét, a pallost. Két olyan szentet látok, akik nagyságukkal tényleg az egyház oszlopai. Megingathatatlanul állnak Krisztus mellett: hitükben, személyiségükben szilárdan, az Ő közelében. Mint égi világítók utat mutatnak.

S ahogy így nézem az őket ábrázoló ikonokat, egy kicsit távolinak érzem magamtól őket. Hozzájuk képest hol vagyok én, esendő ember? Botladozásaimmal, gyengeségeimmel hogyan is érezhetném, hogy olyan példaképeim ők, akiket követni tudok?

Eszembe jut, hogy Péter nem volt mindig Péter. Simon volt ő, a halász, akit Jézus külön megszólított, mint mindenkit. Jöjj, és én emberek halászává teszlek. Itt közel érzem magam hozzá, hiszen én is érzem, hogy Isten engem is minden nap megszólít, a vele való közösségre hív. S ha néha makacskodom, s a saját fejem után megyek, akkor gyakran úgy járok, mint Pál, aki szintén nem volt mindig Pál. Saul volt, aki a saját elgondolását követte egészen addig, míg aztán le kellett esnie a lóról. Néha én is leesek a lóról, s akkor meg kell értenem, hogy nem jó irányba megyek.

Ahogy felnézek az ikonosztázionra, és látom Krisztus trónja mellett Pétert és Pált, közben arra gondolok, hogy Krisztus közelsége-szeretete hogyan formálta ki őket Simonból és Saulból. Így már közelinek érzem magamhoz őket, mert megértem, hogy Istennek velem is terve van. Van egy elképzelése rólam. Engem is hív, hogy minden nap mellette legyek, hogy az ő közelsége-szeretete engem is addig formáljon, hogy méltó legyek az Ő örök országában minden tanítványával együtt lenni.

Kapcsolódó:

Szent Péter és Pál apostolok ünnepe

Szertartásrend Szent Péter és Pál főapostolok ünnepén a székesegyházban

Szöveg: Mosolygó Tamás

Nyíregyházi Egyházmegye