Ordination in Máriapócs

Nagyon sokan akartak Dezső atyával ünnepelni, zsúfolásig telt a kegytemplom. Vele örült népes családja, számos tisztelendő atya, és megható módon annak a közösségnek jónéhány tagja, amely megérlelte az újszentelt papi hivatását.

„Az evangéliumi szakaszban elhangzott: Isten országa közel van. A liturgiában minden annyira a helyén volt és annyira hitelesnek éltük meg az „Axiosz!”-t, hogy itt most valóban az Isten Országát tapasztalhattuk meg” – mondta az újszentelt egy barátja.

Erre a mondatra Fülöp atya is kitért prédikációjában. Ugyanis ez a gondolat többször is szerepel a Szentírásban, először Jézus nyilvános működésének legelején. Jézus „meghirdette, hogy már közel van az Isten Országa. Ez nem időbeliség. Isten Országa közel van, Ő jött közel hozzánk. Ezzel hozta közel. Isten Országa már akkor közel volt, amikor kimondta Jézus, mert hisz’ maga az Isten az Ő országa! Amikor az Isten Országába eljutunk, akkor az Istenhez jutunk. Az Isten Országa nem valamilyen hely, még azt sem mondhatom, hogy valamilyen állapot. A Szeretet örök uralma, az Isten örök uralma, amely eljött hozzánk Jézus Krisztusban. Az Isten Országa közel van, mert Jézusban ott volt, amikor kimondta!

Amikor egy újszentelt papot elindítunk, őneki is ugyanezt kell megtenni, ugyanezt kell hirdetni: közel van az Isten Országa. Akárhová megy, erről kell neki beszélni, ezt kell neki hirdetni. Minden tevékenysége, minden papi munkája erről szól. Nem csak szól róla, hanem át is adja az Isten Országának a közelségét. És ahogyan maga Jézus volt az Isten Országa, aki közel jött, a papnak is, nem csak beszélni kell erről, hogy közel van, a papnak magának kell odavinni Krisztust, a papon keresztül meg kell érezni, hogy itt van Krisztus! A pap élete és szolgálata jelenvalóvá teszi Krisztust… rajta keresztül az Isten közelségét érzi meg a hívő ember. Vagyis Isten Országának közelségét.”

Metropolita atya kitért a papszentelés momentumaira, kiemelve, hogy a leglényegesebb, amikor a szentelő püspök a Bárányt, azaz magát Jézus Krisztust, az újszentelt kinyújtott kezébe, a tenyerébe helyezi. „Isten rábízza magát a papra. Istenhordozó lesz a pap” – ahogyan Fülöp atya fogalmazott.

Dezső atya közel egy évet szolgált diakónusként Máriapócson, felesége a helyi alsó tagozatos gyerekeket tanította. Az egyházközséghez tartozók szerint „bárhová fognak kerülni, őket mindenhol szeretni fogják”, mert munkájukat kimagasló háttértudással, felkészülten és lelkiismeretesen, ugyanakkor nagy alázattal és szeretettel végzik. Mint akik Istent hordozzák, mint akik Isten Országának közelségét hirdetik!

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye